Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

1703. június 26-án elkészült a Maros-tiszai rác határőrvidék felállításával kapcsolatos bécsi udvari kamarai tervezet. A határőrvidéken rác gyalogságot és lovasságot kívántak letelepíteni. A rendek nemcsak a határvidék felállítása, magyar katonaság helyett idegenek alkalmazása ellen tiltakoztak, hanem az ellen is, hogy a határőrvidék ellátásához szükséges adót az ott fekvő megyékből közvetlenül akarták beszedni, nem úgy, hogy a megyék az országos pénztárba fizetik be, s az utalja ki. Úgy fogták fel, hogy ez az eljárás az érintett megyéknek az ország többi részétől való különválasztását jelenti.

455 A Rákóczi-szabadságharc 1703. május végén ugyanolyan körülmények között tört ki, ahogyan a nádor 1696-ban előre látta.

456 Folyt a spanyol örökösödési háború, Magyarországról elvitték a katonaság túlnyomó részét. Az osztrák határtól messze fekvő, az ország többi részével évek óta adófelosztási harcban álló Felső-Magyarországon alkalmas vezérre és jelre, lehetőségre váró elkeseredett paraszttömegek találkoztak. Szeptember végén az ország a Dunántúl néhány megyéjén kívül egészen Erdélyig a felkelők kezében volt. De augusztus 4-én a nádor még Bécsben alkudozott a 4 millió forint adó mérséklése ügyében, s még ott voltak március óta a kerületek kiküldöttei is.

457 Kezdetben a nádor sem tartotta jelentősnek a megmozdulást; amit előre látott, azt nem rögtön ismerte fel. Augusztus 4-én még celli zarándoklatra készült,

458 s azt remélte, hogy visszatérése után miniszteri bizottság keretén belül az adókérdés rendezhető lesz. Október 5-én azonban a bécsi titkos tanács a felkelés kitörésének egyik fő okát a 4 millió forintos adókivetésben látta, s letörésének eszközei között az adóengedményt javasolta.

459 Az év végén a nádor már ennél többet látott szükségesnek. December 8-i felterjesztésében kifakadt a 4 millió forint adó ellen, minthogy ez okozta a nép elkeseredését, ő hiába volt előrelátó, nem figyeltek szavára. Most, hogy legalább a dunántúli megyék megmaradjanak, kérte, hogy a király engedje el az egész évi adót, valamint a hátralékokat (ha vannak, tette hozzá; hátralékok létezését a rendek ritkán ismerték el). Kérte továbbá, hogy a mielőbb kibocsátandó hirdetményben az ő közbenjárását is említsék meg. A mentesítetteknek természetesen harcolniuk kell a felkelők ellen. Sopron, Mosón, Vas, Zala, Somogy és Fejér megye még mindig nagy terheket visel. A nádor azt a kérdést is felvetette, lehet-e egyáltalán lázadásnak (rebelliónak) minősíteni a végszükségből eredő elkeseredést.

460 I. Lipót 1703. december 17-i pátensében valóban megadta a felmentést az adóösszeg megfizetése s minden más kivetés, valamint a hátralékok alól. Ezzel szemben kikötötte, hogy a lakosság a harcoló katonaságot élelemmel és takarmánnyal lássa el.

461 December 24-én a nádor Pest megyével tudatta, hogy a „contributio cessál, de az ország insurrectioval tartozik", aminek fejében a Dunántúl megmaradt megyéi 2000 lovast és ugyanannyi gyalogost állítsanak ki. Ehhez járultak még az ellátás költségei is.

462 A megyékben megindult a szervezkedés. Sopron megye alispánja, Nagy István országbírói ítélőmester attól remélt jó eredményt, ha alkalmas tisztet találnak a kiállítandó 442 katona toborzására és vezetésére.

463 13* 195