Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
mulaszthatja el szokásos celli zarándoklatát, közölte Batthyány Ádámmal, hogy ö maga csak szeptemberben megy fel, de a meghívandók személyére nézve megtette javaslatát. Augusztus 2-án a király felszólította a nádort, hogy a katonaságot az áprilisban elkészített nádori repartíció alapján havonta rendszeresen fizessék. 439 A már folyó spanyol örökösödési háborúban való felhasználás céljából 1702 őszén megkezdték hat magyar gyalogezrednek és két horvát „cohors"-nak szervezését, azaz toborzását, egyenruhával, felszereléssel és harcba indulásukig szállással, élelemmel való ellátását. A dunáninneni országrészben és Felső-Magyarországon a szervezést a nádor (úgy is mint bányavidéki főkapitány) és helyettese, Koháry István vicegenerális, a Dunántúlon Batthyány Ádám kanizsai főkapitány irányította. Magyarországon portánként, Horvátországban füstönként egy-egy magyar, illetve horvát gyalogost (hajdút) kellett kiállítani. A költségeket a király ígérete szerint az évi adóban lehetett elszámolni, de azokon a területeken, ahol a katonaság gyűjtése, kiképzése, majd késői indítása miatt hosszas táborozása folyt, sok és sokszor felpanaszolt terhet jelentett. 440 1 Nem történt döntés abban a kérdésben, hogy a tizenhatod részt felváltsa-e az accisa, habár, mint fentebb láttuk, a király engedélyt adott az 1702. áprilisi nádori repartíció szerinti fizetésére. Az első három rend, sőt az ún. bizonytalan nemességűek (armalisták, paraszttelken élő nemesek) is általában vonakodtak az adózásban való részvételtől, s amint a király október 16-i leirata megállapította, azt egyedül a minden kétségen kívül parasztnak minősülőkre hárították. A király legalább a paraszttelken élő nemeseket szerette volna rászoríttatni az adófizetésre. 441 A bécsi udvari kamara nem nyugodott bele abba, hogy Magyarország 1701/ 1702. évi adója nem a birodalmi adó egyharmada, 4 millió forint volt, hanem csak 3 millió, s annak behajtása is nehézkesen haladt. Ezért kívánta a tizenhatod rész helyett az accisát. A kamara az év végén sem adta fel a harcot. Október 31-én átírt a magyar kancelláriának, s kérte, küldje meg a megyék és városok észrevételeit az áprilisi királyi nyílt paranccsal kapcsolatban. 442 A kancellária november 24-én válaszolt, s tudomására hozta a kamarának, hogy egyedül csak Nyitra megye küldött feliratot (a kancellárnak mint nyitrai püspöknek és főispánnak megyéje!), a többi nem. Nyitra megye válaszát másolatban átküldte. 443 Az 1702/1703. katonai évre azonban a bécsi kamara ragaszkodott ahhoz, hogy Magyarország 4 millió forint adót vállaljon. Ismét a kancelláriához fordult, hogy ezt az országgal közölje. A kancellária azonban csak a Ministerialis Deputatiót, a nádort és az országbírót értesítette. 444 A Deputatio elnökével, Kolloniccsal fogott össze a 4 millió forint kivetése ellen, s neki küldte meg a megyei észrevételeket, amelyeket a kamara előtt eltagadott. Ezek szerint 1701-ben az adó behajtását több tényező gátolta. Mindenekelőtt a pénzhiány és az értéktelen rézpénz, amit terményeiért a lakosság kapott, de amit a hadsereg adó fejében nem fogadott el. Több megyében ínség is volt, úgyhogy a szigorú katonai végrehajtás sem hozott eredményt. Sok költséggel járt a magyar gyalogezredek szervezése. A drágaságot fokozták az idegen kereskedőknek, vállalkozóknak juttatott bérletek, különösen 13 Iványi Emma 193
