Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
kancelláriát arra, hogy az országgal közölje. Tartalmának az adóalapra vonatkozó részét fentebb 432 ismertettük. Ugyanúgy, mint a pontosabb összeírást követelő rendek, ez a pátens is csak kiindulópontnak tekintette az 1647-es portát, amit mindenütt a helyi sajátosságok figyelembevételével kell kiegészíteni. Az udvari kamara megírta a kancelláriának és a pátensben is benne van, hogy az első három rendre és a szabad királyi városokra háruló egy-egy tizenhatod rész könnyebben állítható ki, ha accisa formájában fizetik. Különösen azért, mert az egyes accisa alá eső termékek után az 1672. május 25-i nyílt parancsban meghatározott kivetés továbbra is fennmarad, ami jó magyar pénzben fizetendő. Ezenkívül az erődök javítására a törvényekben is előírt „ingyenmunka" kötelezettsége továbbra is fennáll, amíg a szükség úgy kívánja. 433 Az accisát, ha fizetésében megállapodnak, a dolog természeténél fogva ténylegesen fizetni kellett volna. A tizenhatod rész készpénzbefizetésének elmaradására több mentséget is lehetett találni. 1702. május 29-én a nádor felterjesztésében tiltakozott a tizenhatod résznek accisára változtatása ellen. Ez ellenkezik azzal az elvvel, hogy minden ország és tartomány maga határozza meg az adófizetés módját. Az első három rend és a városok, ha accisát követelnek tőlük, összegszerűen többet kell, hogy fizessenek, mint a tizenhatod rész, és az arányokat illetően többet, mint a parasztok. A tizenhatod rész ebben az évben 187 500 forintot tett ki, ezt haladta volna túl a nádor számítása szerint az accisa. A nádor egyúttal visszautasította a bécsi kamara beavatkozását, s ragaszkodott ahhoz, hogy a kérdést vele és a rendek képviselőivel megtárgyalják. A Ministerialis Deputatio elnökének, Kollonicsnak június 19-én a kancelláriához írt válaszában az volt a kívánsága, hogy a nádort és a kerületek egy-egy képviselőjét hívják fel Bécsbe. 434 Kollonics május 31-én magának a nádornak is írt, s megnyugtatta, hogy választhatnak a tizenhatod rész és az accisa között, az első három rend csakúgy, mint a városok. A kancellár elmegy Bécsből, így a nádor okvetlenül menjen fel, ketten csak megbirkóznak az ellenfelekkel. 435 Kollonics eszerint azonosította magát a rendek álláspontjával. Segítségükre volt a felbomlás felé hanyatló pozsonyi, budai és kassai bizottság megszilárdításában és újjászervezésében is, amikor 1702. június 20. kelettel királyi parancsot eszközölt ki további működésüknek érdekében; ezt a parancsot a bécsi udvari kamara és a főhadbiztosság, minthogy a bizottságok megszűnését kívánták, kierőszakoltnak, becsempészettnek minősítették. 436 Az accisa elleni harc idején merült fel a királyi tiszteletdíj kérdése is. A király kevesellte a Magyarország által megajánlott 20 ezer forint tiszteletdíjat — amit teljes összegében még meg sem fizettek — s hivatkozott Morvaországra, amely 50 ezer forintot fizet. A nádor Batthyány Ádám országbíróhoz fordult tájékoztatásért, mitévő legyen: „... amint elméjét észrevettem, a fölséges király mégis többet kívánna, én pedig az ország nevével nem ígértem, s nem is ígérhetek magamtul semmit is." Kérte Kollonics véleményét is. 437 A Ministerialis Deputatio július 6-án Bécsbe hívta a nádort és a kerületek követeit, hogy az adóügyben tárgyalást folytassanak. 438 A nádor nem sok eredményt remélhetett a tárgyalástól, mert július 26-án arra hivatkozva, hogy nem
