Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
adószedésnek valamilyen határozott módszerét is kidolgozzák, s ezt meg is tették, de csak a szóban forgó katonai évre. Elvileg tovább is tiltakoztak az ellen, hogy az adó egyharmada Magyarországra hárul, míg Erdély abba a csoportba tartozik, amely az örökös tartományokkal és Csehországgal együtt az adó kétharmadát fizeti, és hogy a visszafoglalt területekre, valamint Horvát-Szlavón-Dalmátországra nem számíthatnak. A repartíciót helyesbített portaszámok alapján készítették el. Minden megyénél, városnál az 1647-es összeírás portaszámaiból indultak ki — ahol ez megvolt —, s abból vettek el vagy ahhoz csatoltak hozzá portákat. A nádori protocollumban már csak a végeredményt, a megváltoztatott portaszámokat találjuk, a „Methodus seu rectificatio portarum" című táblázatban, 424 azonban rendelkezésünkre áll a Veszprém megye által készített egykorú példány „Portae palatinales anno 1647 adinventae, tandem in anno 1702 correctae prout sequuntur" címmel. 425 Ez közli a portaszámokat, 426 s mellettük az 1702-ben megállapított újakat is. Itt jegyezzük meg, hogy bár ezt a felosztást a szemben álló felek mindegyike, tehát a rendek is, ideiglenesnek és tökéletlennek tartották, utóbbiak egészen a nádor haláláig (1713) csak ezen az alapon voltak hajlandók repartíciót készíteni. A repartíció szerint a szabad királyi városokra ezúttal is az adó tizenhatod része esett s ugyanennyi az első három rendre is, azonban ezt az összeget magába a táblázatba ezúttal sem illesztették bele. A nádor és a rendek kifejtették véleményüket az ország adózásában részt nem vevő, vitás területekkel kapcsolatban is, s ezekről helyzetleírást készítettek. 427 A visszafoglalt területnek tiszántúli részével kapcsolatban megállapították, hogy 12 megyéből áll (Bihar, Máramaros, Kővár, Kraszna, Közép-Szolnok, Csongrád, Arad, Zaránd, Békés, Torontál, Bodrog). Kiterjedése hosszúságában és szélességében is öt napi járóföld. Lakossága megszaporodott, mert más kerületekből a nagy adó miatt sokan menekültek oda. Portáinak száma azonban nem több, mint Pozsony megyéé és Modor városé együtt: 389 és Vi Ezt a tiszántúli területet nem lehet „nem létezőnek" (non entia) tekinteni, amint a bécsi udvari kamara és főhadbiztosság kívánja. A területet — amelynek egyes megyéit itt külön is leírták — köztudomásúlag a hadi- és kamarai tisztek használták és adóztatták. A Dráván túli részt, amely Valkó, Pozsega, Szerem, Verőce megyéből és Kisoláhországból állt, adóképesség szempontjából Trencsén megyével tekintették egyenlőnek. Megállapították azt is, hogy kb. 600 lakott falva van. Horvát-Szlavón-Dalmátországhoz négy megye tartozott, Zágráb, Várasd, Kőrös és Lika Krbava. Városai Zágráb, Zengg, Várasd, Kapronca, Károly város és Kőrös voltak. Ezt a területet adózás szempontjából a rendek a jóval kisebb Vas megyével vették azonosnak. Állításuk bizonyítására azt javasolták, hogy Horvátország küldöttei írják össze Vas megyét, és megfordítva. Ez megmutatja, hogy Horvátországnak kétszer annyit kellene adóznia. 428 E két területnek a magyarországi adóhálózatba való rendszeres bekapcsolásán kívül a nádor és a rendek, arányos adófelosztás megvalósítása érdekében, erőteljesen állást foglaltak egy új országos összeírás elkészítése érdekében. Már a bécsi
