Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

Ebből behajtottak 1698- ban 3 725925 forint 14 1/4 krajcárt, 1699- ben 3 585934 forint 38 1/2 krajcárt, 1700- ban 2 829 966 forint 58 krajcárt, kiegészítve Vas megye 150 000 forint összegű törlesztésével, mindez összesen 10291 826 forint 50 1/2 krajcár, amit összevetve a kivetéssel, a három évi hátralék összege: 510249 forint 9 1/2 krajcár. Ezzel a hátralékkal szemben a nádor felsorakoztatta ugyanerre a három évre az ország követeléseit, úgymint Horvát-Szlavón-Dalmátország be nem fizetett adóját, a katonaság ellátásának költségeit (kenyér, gabona s egyéb házi szolgáltatások), a török követség költségeit, a visszafoglalt területek be nem fizetett adóját, s megállapította, hogy ezeknek végösszege 2 012 774 forint 48 krajcár. így erre a három évre az országnak nem adóhátraléka van, hanem 1502245 forint S8V2 krajcár jóváírni való követelése.

420 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ahány adóelszámolást veszünk kezünkbe, szinte ugyanannyi eltérő eredményt kapunk. Ez a tapasztalat nemcsak felső szinten, hanem a rendi és a hadipénztárosok egymás közötti elszámolásaival kapcsolatban is. Más volt a számítási alap, amit egyik fél jogosnak tartott, az ellen a másik tiltakozott. Nem szólva arról, hogy kevesen is értettek hivatásszerűen a számadáskészítéshez, így kisebb alapműveleti hibák mellett lényegbevágó tévedések is előfordultak. A Magyarországról felküldött adóelszámolásokat a haditanács és a főhadbiztosság, valamint az udvari kamara fennhatósága alatt álló Bartholotti-bizottság vizsgálta felül.

421 1702-ben a fenti elszámolást áttanulmányozva eltérő eredményt állapított meg, s utasítást adott a munka tovább folytatására, azonban úgy, hogy az utolsó évek (1701,1702) elszámolási problémáit az 1698-1700 közötti szakasszal semmiképpen ne vegyítsék össze.

422 Az új katonai évre vonatkozó repartíció elkészítése mindig sok gondot okozott, a századfordulótól kezdve azonban, egészen a szabadságharc kitöréséig, annyira éreztették hatásukat az évek óta meg nem oldott alapkérdések, hogy a helyzet szinte anarchikussá vált. Az 1701/1702. katonai évre szóló repartíció 1702 áprilisában készült el, addig folytak az alapelvekről szóló viták, s akkor is csak átmeneti, ideiglenes megoldást találtak. A nádor 1702 tavaszán Bécsbe hívta a megyék és városok követeit, s elkészítette velük az 1701/1702. katonai évre szóló repartíciót, amit 1702. április 6-i levele

423 kíséretében küldött meg a királynak. Ebben a levélben hangsúlyozta, hogy az összegyűltek felosztották a kívánt 3 millió forint adót, s arra törekedtek, hogy az