Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

újabb leirat érkezett a nádorhoz és a bizottságokhoz, amely tudtukra adta, hogy nem kell figyelembe venniük a május 4-i módosított repartíciót, hanem bizonyos portarektifikációk után használhatják a nádori repartíciót, amit már a bécsi udvari kamara és a főhadbiztosság is vállalt,

411 legalábbis korábbi kifogásaikat nem kellett figyelembe venni.

412 Az előző év megmutatta, mekkora nehézséggel járt az adó tizenhatod részének az első három renden belüli felosztása. 1701-ben a szabad királyi városok panaszával kellett foglalkozniuk a felettes szerveknek. Több város a Ministerialis Deputatíohoz fordult, s kifogásolta a tizenhatod résznek a városok közötti felosztási arányát. Szerintük a gazdagabb városoknak ebben nagyobb részt kellett volna vállalniuk. A Deputatio a három bizottságot kérte fel a kérdés kivizsgálására. A király mindenekelőtt azt nehezményezte, hogy a városok helyzetének felmérése nem történt megbízható alapon, teljesen ötletszerűnek mondható. A Deputatio azt kérte a bizottságoktól, hogy az 1696. évi összeírás alapján próbálják meghatározni egy-egy város gazdasági erejét, kérjenek segítséget az összeírási munkában részt vett követektől, valamint a területileg illetékes kamaráktól is.

413 Ezt az összeírást tartották ekkor a legpontosabbnak, bár az adófelosztást nem ennek alapján végezték. A kassai bizottság 1701. január 21-i üléséből

414 elküldte a kérdéssel kapcsolatos királyi parancsot a kerület szabad királyi városainak, és követeiket a tizenhatod rész kérdésének megtárgyalására március 3-ra megidézte. -Ezt a határidőt február 25-én április 4-re halasztotta el.

415 Április 4-én megjelentek a kassai bizottság előtt Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Késmárk és Nagybánya követei, akik először egymás közt folytattak megbeszélést,

416 majd másnap közös emlékiratban kérték a tizenhatod rész ügyének későbbi alkalomra halasztását.

417 Ehhez hasonló módon járhatott el a másik két bizottság is. Döntésről egyelőre nem tudunk. Mint minden évben, ezúttal is kényes kérdés volt a kivetett adó behajtása. Forrásainkban állandóan ismétlődnek az elkésett, el nem készített vagy nem megfelelően elkészített elszámolások miatti megrovások; a hátralékokat több évre lehetett visszavezetni. Magyarországon is az volt a szokás, hogy a kivetett évi adót nemzetközi hitelügyletekben jártas fürge pénzemberek, bankárok kölcsöneiből fedezték — elsősorban az Oppenheimer- és Wertheimer-bankoktól —,

418 s a befolyt adót a legtöbbször csak ezeknek a kölcsönöknek — késedelmes — visszafizetésére fordították. Erre sok példa hozható fel. 1701. április 16-án a pozsonyi bizottság kapott utasítást a Deputatiótól, hogy siettesse a Wertheimernek járó 250 ezer forint beszedését, ami még 1700. évi hátralék.

419 1701-ből rendelkezésünkre áll egy kimutatás, amelyet, feltehetőleg inkább az év vége felé, a nádor készíttetett az 1698-1700. évek adójának behajtásáról. Eszerint az országra kivetett pénzadó 4002176 rajnai forint, 3 600000 rajnai forint, 3 200000 rajnai forint, 10 802 176 rajnai forint volt. 1698- ban 1699- ben 1700- ban összesen