Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

erre nem vállalkozott. A nála megjelent felső-magyarországi követek ugyanis a repartíciót nem fogadták el. Kijelentették, hogy az nem a pozsonyi megállapodás értelmében, portaszámok alapján készült, hanem némely vármegyére ezen felül is kivetés történt. További panaszuk az volt, hogy a nádor úgy adott engedményt néhány megyének, hogy Horvát-Szlavón-Dalmátországra s más olyan területekre vitte át adójuk egy részét, amelyekről előre lehetett tudni, hogy nem fizetnek. Korábbi tapasztalatok alapján várható volt, hogy Felső-Magyarországnak kell fizetnie helyettük. Nehezményezték még, hogy az ország költségeire, a rendi pénztárba fizetendő — fent említett — összeget csak néhány (köztük felső-magyarországi) megye között osztották fel s nem a porták arányában, valamennyi megye és város között. Batthyány komolyan figyelmeztette a nádort, hogy ha ő nem intézi el panaszukat, idegen hivatalokhoz fognak fordulni, s a főhadbiztosság máris arra vár, hogy — az országrészek egymás közti megegyezésének hiányában — egymaga készíthesse el a repartíciót. Fennáll az a veszély, hogy az adó felosztásának jogát kiveszik a nádor kezéből.

405 A nádor december 28-i válaszában igyekezett megnyugtatni az országbírót, hogy a felső-magyarországi követek félelme félreértésen alapult, s miután Klobusiczky Ferenc személynök magyarázatát meghallgatták, belenyugodtak a repartícióba. így nincs más akadálya, hogy a király elé terjesszék.

406 Az ellen pedig határozottan tiltakozott, hogy a főhadbiztosság nélküle változtasson a repartíción.

407 * Az 1701. év eseményei Batthyány Ádám országbíró aggodalmát igazolták. A bécsi udvari kamara és a főhadbiztosság megváltoztatta a nádori repartíciót azzal az indoklással, hogy az ország egyes területei még nem annyira teherbírók, hogy eleget tudnának tenni a nádori repartíció kívánalmainak, így a visszafoglalt területek és Horvát-Szlavón-Dalmátország. A magyar kancellária 1701. május 4-én küldte le a három bizottságnak a „megreformált", a rendek szavai szerint „elbontott" repartíciót 3 millió forint adóra.

408 Nem sokkal ezután, május 23-án a nádor Bécsbe készült, megtudni, „mire nézve bontották el", s ugyanoda hívta Klobusiczky Ferenc személynököt is, aki 1700 végén segítségére volt a nádori repartíció elfogadtatásában. Azt is kijelentette, ilyen körülmények között nem látja értelmét annak, hogy maga készítse el a felosztást.

409 A május 4-i kancelláriai leirat felszólította a bizottságokat, hogy amint a módosított repartíció leérkezik hozzájuk, azonnal készíttessék el kerületükben az elszámolásokat a rendi és a hadi pénztárak között. A helyzet adóügyi vonatkozásban meglehetősen zavaros lehetett, ha az adózók még tavasszal sem tudták, mennyi az 1700/1701. évre fizetendő adójuknak végleges összege. A kassai bizottság például április 6-án nem tudott válaszolni egyik hozzá tartozó városnak ebbéli kérdésére. Indokolásul azt hozta fel, hogy még nem kapta meg a kancelláriától a repartíciót

410 A nádor közbelépése azt eredményezte, hogy az adót mégsem a május 4-i módosított repartíció szerint osztották szét, illetve számolták el. Szeptember 17-én