Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
király december 5-i határozatára válaszol, bevezetésében mágnásokon, királyi tanácsosokon kívül megyei és városi követek jelenlétét is említi. 371 A konkurzus két repartíciós táblázatot készített az 1699/1700. katonai évre, az elsőt 2 millió forint pénzadóra, a másodikat az egész kívánt összegre, 3,2 millió forintra. Erdély és a 13 szepesi város ezúttal sem szerepelt a felosztásban, bekerült azonban Horvát-Szlavón-Dalmátország összesen 412 portával és 195071 forint egy összegben kivetett adóval. Ezt öt megyének (Zágráb, Várasd, Kőrös, Korbava, Lika) és hat szabad királyi városnak (Zágráb, Zengg, Várasd, Kapronca, Károlyváros, Kőrös) kellett egymás között felosztania. Külön csoportba foglalták a Dráván túli terület megyéit (Valkó, Pozsega, Szerem, Verőce), itt azonban különkülön fel is tüntették az adóösszeget. Ez az összeírás a megyéknek és városoknak portaszám-adatait is tartalmazza; a városok neve mellett is portaszámokat találunk. A nevek után következik az adóösszeg forintban és dénárban. így az egy portára eső összeget könnyen kiszámíthatjuk. Az első három rend tizenhatod része külön rovatban nem szerepel, ezúttal azonban benne van az összeírásban a városokra eső tizenhatod rész, 125 ezer forint. Azonkívül minden megye és város adójához még régebbi, viszonylag kisebb összegű hátralékok is kapcsolódnak, a végleges adóösszeget ezek hozzáadásával mindegyiknél az utolsó rovat közli. A második táblázat a nevek mellett három rovatot vesz fel, az elsőben van a 2 millió forint után járó adóösszeg, a másodikban az 1,2 millió forint után, a harmadikban összesítve az egész 3,2 millió forint után járó összeg. Lehetséges, hogy elvi okokból készült így a táblázat annak kifejezésére, hogy a rendek változatlanul ragaszkodnak az évi 2 millió forint pénzadóhoz, s ami ezen felül van, külön rovatba kerül, mivel csak felső parancsra állítják be. 372 A nádor 1699. december 7-i felterjesztésében újból rámutatott az ország túlterheltségére. A megyék és városok az előző évek adózása folytán annyira eladósodtak, hogy az örökös tartományoktól kellett kölcsönt felvenniük. A nádor megállapítása szerint — adatainak ellenőrzése nem állt módunkban — az örökös tartományok helyzete sokkal kedvezőbb. Ott olyan helység, amely Magyarországon 50 porciót ad évi adó fejében, legfeljebb 3-4 porció szolgáltatására köteles. Az sem igazságos, hogy az egész birodalom adójából Magyarországra egyharmad rész esik, mivel az ország tartja jelenleg majdnem az egész hadsereget. A nemesség saját jobbágyait eddig is földesúri adókedvezményben részesítette, hogy meg tudják fizetni a növekvő állami adót. Közölte értesülését a visszafoglalt területekkel kapcsolatban, ahova az ország nem vethet ki adót: a katonai parancsnokok, a kamarai és haditisztek akkora terhek viselésére kényszerítik az ottani lakosságot, ami sokkal több, mint amennyi az ország adójának oda jutó része volna. 373 * December 7-i felterjesztésére a nádor nem kapott választ. 1700. március 21-i felterjesztésében hivatkozott erre újból, kérve a 3,2 millió forint mérséklését és az első három rend mentességének engedélyezését. 374 A Deputatio azonban a magyar