Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
kancellária útján márciusban újra elkezdte sürgetni a 3,2 millió forintnak végleges szétosztását. Ezt a három bizottság feladatává tették, elrendelve, hogy a felosztás alkalmával jelen legyen a kerületi főhadbiztos is. Március 13-án a mielőbbi végső felosztás ügyében a kancellária újabb sürgetést küldött a nádorhoz. 375 Március 12-én a három bizottság elszámolás készítésére kapott parancsot, hogy a fenti adó befizetésének mértéke és az országnak ezzel kapcsolatos kívánságai, sérelmei meghatározhatók legyenek. 376 A Deputatio elrendelte az 1698/1699. évi elszámolások beküldését is, és a megyék értesülése szerint addig nem szándékozott az 1699/1700. évi adóra vonatkozó panaszokkal foglalkozni, amíg előbbieket át nem vizsgálta. 377 Október l-jén a Deputatio, arra hivatkozva, hogy a katonai év a vége felé jár, január 1-jéig adott végső határidőt az 1699/1700. évi elszámolás felterjesztésére. 378 Jelentős intézkedés történt 1700. június 2-án, a hadi főpénztár felállítása. 379 Ennek működési szabályzata értelmében az évi adót négy részletben kellett befizetni, a repartícióban foglalt kötelezettségek alapján. A befolyt adó egy részét a katonaság közvetlen szükségleteinek, ellátásának fedezésére fordíthatták a bizottságok, amit pedig megtakaríthattak, azt a hadipénztárba kellett küldeniük (ez régi terv volt). Az ellátmányra jogosultak utalványt (assignatiót) kaptak. Az utalványra jogosultakat a bécsi főhadbiztosság értesítette, hogy keressék fel a kerületben működő főhadbiztost, aki megállapítja a nekik járó havi illetményt (designatio, más néven Entwurf). A jogosult ezzel a designatióval az illetékes kerületi bizottsághoz fordulhatott, s ott kapta meg az utalványt, amely már közvetlenül annak a megyének, városnak szólt, ahova a katonaságot szállásra rendelték. A két hivatalos irat (designatio és assignatio) alapján az adózók nyugta ellenében kiadták a katona járandóságát. Ezt a nyugtát vihette az adózó a megyei pénztárhoz, amely azt készpénzadóként fogadta el, s ugyancsak nyugtát adott róla. Végül a megye a kétfajta utalványt, a designatiót és assignatiót, valamint az ezen felül még járó pénzadót beszolgáltatta a kerület rendi pénztárosának (perceptorprovinciális), aki viszont köteles volt mindezekről havonként elszámolni a kerületi hadipénztárossal; ez ismét a bécsi udvari kamarával számolt el. A három bizottság pedig köteles volt a rendi pénztárosok elszámolását a magyar kancelláriába felküldeni. A felmerülő egyéb kiadásokat a havi elszámolásba illeszthették bele. Vita esetén az ügyet a kancellária terjesztette tovább a Deputatióhoz. Az utasítás világosan kimondta, hogy a járandóság meghatározást (designatiót) csak a kerületi főhadbiztos adhatja ki, akinek azonban nincs joga utalványt (assignatio) kiadására. A kerületi bizottságok designatio nélkül assignatiót nem adhattak, s a máshonnan jövő assignatiót az adózók nem voltak kötelesek elfogadni. Mit tehetett azonban egy megye vagy város, ha területén nem teljesen szabályos iratokkal felszerelt katonaság jelent meg? Gyakran megtörtént az is, hogy a kívánt elszámolás és adópénz nem került át a megyéktől és a rendi pénztárakból a hadipénztárba. A király néhány hónap múlva, október 29-én újabb parancsot küldött a nádornak és a rendeknek a fenti ügyben, 27 pontból álló szabályzattal kiegészítve. 380 Amint alább látni fogjuk, az év végén készült új repartícióban külön rovatot készítettek a hadipénztárba kifizetendő adóösszegek megjelölésére.
