Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
addig is részt vett a reparticiós tárgyalásokon, siessen Bécsbe, s tegyen meg minden lehetőt az országrész adójának csökkentése érdekében. 367 A bécsi konkurzus tárgyalásainak eredményét a nádor és a rendek hat pontba foglalva terjesztették a király elé. Első kívánságuk a pénzadó elengedése volt, ha ez nem lehetséges, 2 millió forintban való megállapítása. A király december 5-i válaszában elutasította ezt a kérést. Az egész birodalom adóját újból 12 millió forintra tervezték, amiből a király leengedett 20%-ot, azaz 2,4 millió forintot, ami után az egész birodalom adója 9,6 millió forint maradt. Ebből Magyarországra jutott 3,2 millió az 1699/1700. katonai évre; újból a birodalmi adónak egyharmada. — A rendek második kívánsága az volt, hogy a király ígérete szerint számítsák le Magyarország adójából a katonai kihágások okozta károkat, a katonák ingyen tartását, a fölösleges katonaság tartását, s azt is, amit Horvátország, Szlavónia és a töröktől visszafoglalt területek adtak. A király ezekben a kérdésekben a Ministerialis Deputatio elé irányította őket; egyben megígérte Horvát-Szlavón-Dalmátország és a visszafoglalt területek adójának Magyarország adójába való beszámítását, de nem döntött még abban a kérdésben, hogy ezek a területek Magyarországgal együtt adózzanak-e vagy külön. — A rendek következő kérése arra irányult, hogy ha az egész katonaságot nem is lehet az országból kivinni, vigyék ki nagyobb részét, s helyezzék el a végvidéken, szüntessék meg a fölösleges helyőrségeket, 368 és bontsák le a már nem szükséges erődöket. A király az átköltöztetést csak akkor látta megvalósíthatónak, ha már a béke és az országhatárok teljesen megszilárdultak. Az új katonai regulamentum könnyebbé fogja tenni nagyobb létszámú katonaságnak az országban való eltartását, mivel a katonaság saját pénzén él, s így mint vásárló is hasznot hajt, enyhíti a pénzhiányt. Egyes erődöknek lebontása ugyancsak további megfontolást igényel. — A negyedik pontban az első három rend adója ellen tiltakoztak, mivel a béke létrejöttével a személyes nemesi felkelés megszűnt; ezt pótolták ugyanis a rájuk kivetett adóval. 369 A király, mint 1698. december 24-i és egyéb leirataiban, ezúttal is a nép nagy nyomorára hivatkozva utasította vissza a nemesi adómentességet. — Kérték továbbá az ország öt főkapitányságának (bányavidéki, felső-magyarországi, győri, kanizsai és varasdi) megreformálását is úgy, hogy az ezekben szolgáló katonaságot is helyezzék át a végekre, s a császári hadsereg mintájára formáljanak belőlük ezredeket, különben mind rablókká válnak. Ezzel a ponttal a király egyetértett. — A rendek újból előhozták Horvát-Szlavón-Dalmátországnak és a visszafoglalt területeknek kérdését: minthogy az egész országot portákra osztották, bizottsági úton kellene megállapítani, mennyi jusson a portákból ezekre a területekre. A király válasza szerint már az első 4 millió forint adó kivetésekor egyetértett azzal, hogy Erdély kivételével a Szent Koronához tartozó valamennyi országrész vegyen részt megfizetésében, most tehát a rendek tegyenek javaslatot, milyen összeget kérnek az egész adóból a fenti területektől. — Elutasította azonban a rendek utolsó (igen gyakran hangoztatott) kívánságát a Neoacquisitica Commissio feloszlatására vonatkozólag. 370 Az 1699. októberében összehívott szűkebb körű gyűlés az év vége felé kiegészült további küldöttekkel is. A nádor 1699. december 7-i felterjesztése, amelyben a
