Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

eperjesi és egri gabonaházakba.

348 Március 23-án a sok panasz hatása alatt a Deputatio a kancellárián ,át utasította mindhárom bizottságot, hogy a felosztásnál vegye figyelembe egyes megyék tényleges helyzetét.

349 Február 18-i és július 20-i királyi leirat szerint a kért gabonamennyiség 130 ezer mérő volt, s ebből július 20-ig csak 30 ezer mérőt szolgáltattak be. A király a nádortól kért jelentést, mi az elmaradás oka.

350 Szeptember 3-án a Deputatio rosszallólag nyilatkozott a beszolgáltatás lassúságáról, s a bizottságokon keresztül emlékeztette a rendeket, hogy a pénzadó egy részének gabonaadóra való változtatását ők maguk kérték.

351 Ugyanakkor felszólította a bizottságokat, hogy hetenként gyűjtsenek adatokat a városi piacok gabonaárairól, ezeket a jegyzékeket irattárukban őrizzék, s egy példányt adjanak át a bizottságok kamarai ülnökeinek, tájékoztatva ezzel a kamarát, milyen áron számítsák be az adógabonát. Ami messzebbről érkezik, azért magasabb árat kérhetnek. Legelső feltétel, hogy a gabona jó minőségű legyen.

352 Vontatottan haladt a pénzadó befizetése is. A Deputatio próbált ezen a téren is rendet teremteni, ugyancsak a bizottságok útján. 1699. július 20-án megrótták őket, mert vagy egyáltalán nem történt fizetés, vagy a határidők figyelmen kívül hagyásával, késedelmesen. Ezért a birodalom többi tartományában folyó gyakorlatra hivatkozva felszólították a bizottságokat, közöljék, mennyi adó jár egy-egy kerületből, s erről készítsenek belső felosztást, majd adják át a pénzt a kerületükben működő hadipénztárosoknak nyugta ellenében. Ha nem tartják be a fizetési határidőket, a pénztáros forduljon a bizottsághoz, az pedig szükség esetén kérjen a végrehajtáshoz katonai segítséget.

353 Elégedetlen volt az udvar és a Deputatio a kerületi rendi pénztárosoknak

354 és a megyei pénztárosoknak a befizetett adóval kapcsolatos elszámolásai miatt is. 1699. április 27-én a király leírt a pozsonyi bizottságnak, s emlékeztette, hogy az 1698. őszén folyt bécsi adóügyi tárgyalások alkalmával határozat is jött létre az elszámolások kötelező felküldéséről. Többen nem küldtek elszámolást, akik pedig küldtek, azoké hibás, zavaros, sokszor használhatatlan. A pozsonyi bizottság tehát a hanyag munkát végzőket őrizet mellett küldje fel Bécsbe, s ha ott sem számolnak el megfelelően, megkapják méltó büntetésüket.

355 1 699. december 4-én újabb királyi leiratban sürgették a pozsonyi bizottságnál azt az elszámolást, amelyet október 31-én kellett volna lezárni, a 1698/1699. katonai év végén, de még nem készült el.

356 Fentebb már említettük, hogy a reparticiós táblázatban külön rovatba tett 250 ezer forint, a 4 millió forint évi adó tizenhatod része az első három rend meghatározott részesedése volt 1698/1699-ben. Ehhez hasonló kivetést, illetve az adófelosztási táblázatba való bevételt korábban nem találunk. A tizenhatod rész (az egykorú források elnevezése szerint a „sedecimalitas") az első három rend s egy további tizenhatod rész — ugyancsak 250 ezer forint — a szabad királyi városok adója volt. Ebben 1698-ban állapodtak meg, illetve ennek megfizetésére próbálták rávenni a rendeket. Kollonics Lipót mint a Deputatio elnöke 1699. január 2-án hivatkozott a nemrégen kibocsátott királyi rendeletre, amely szerint a szabad királyi városokat az egész adó tizenhatod része terheli. Ennél többet sem pénzben, sem beszállásolás