Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
A nádor és a pozsonyi commissio felterjesztésére — részben a nyáron kitört Tokaji-felkelés miatt — csak december közepén érkezett meg a királyi határozat. A király a rendek kérését csak részben teljesítette. A május 13-án összeült pozsonyi bizottság állandó bizottsággá alakult, s mellette még két bizottság keletkezett, a budai és a kassai bizottság. Ezzel egy időben Bécsben megalakult a Ministerialis Deputatio, amely, mint neve is mutatja, a bécsi főhivatalok — haditanács, bécsi udvari kamara és az udvari kancelláriák — képviselőinek, az elnököknek és a főkancellároknak testülete volt. Itt tárgyalták meg a hadsereg ellátásához szükséges pénzügyi vonatkozású kérdéseket, tehát az adó ügyét is, itt állapították meg a hadsereg évi szükségletét, valamint azt, hogy ez az összeg hogyan oszlik meg az egyes országok között. A király arra utasította az újonnan alakult három magyar bizottságot, hogy adóügyekben ehhez a szervhez — mint felettes hatósághoz — folyamodjanak. A Deputátióban a magyar bizottságok ügyeivel elsősorban Kollonics Lipót esztergomi érsek, főkancellár foglalkozott úgy is, mint a Deputatio elnöke. A rendek kérésére a bizottságok nem közvetlenül érintkeztek a Deputatióval, hanem a magyar kancellárián keresztül. A kancellária határozta meg azt is, hogy a kerületekhez mely megyék tartozzanak. Az új felosztás nem volt azonos a török hódoltság idején kialakult kerületekkel, de a visszafoglalt területnek csak egy részére terjedt ki. Ami kívül maradt, az nem a kerületek megyéivel együtt adózott. A területi beosztás 1698 végére a rögzített formában (a megyék nevének betűrendjében haladva) a következőképpen alakult: Pozsonyi kerület: Árva, Bars, Győr, Hont, Komárom, Liptó, Mosón, Nyitra, Pozsony, Sopron, Trencsén, Turóc, Vas, Zólyom megyék. Budai kerület: Arad, Baranya, Csanád, Csongrád, Esztergom, Fejér, Heves és Külső-Szolnok (a Nagykunsággal és a Jászsággal), Nógrád, Pest-Pilis-Solt, Szerem, Szörény, Tolna, Veszprém, Zala és Somogy megyék. Kassai kerület: Abaúj, Bereg, Bihar, Borsod, Gömör, Kővár (-kerület), KözépSzolnok, Kraszna, Máramaros, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Torna, Ugocsa, Ung, Zemplén megyék. Területi ingadozások, átcsatolások kisebb mértékben később előfordultak. A Részek megyéi csak adózás szempontjából tartoztak Magyarországhoz, közigazgatásilag Erdélyhez, ami állandó vitára adott okot. A bizottságok élén az elnök állt, Pozsonyban a nádor (állandó helyettese Erdődy Kristóf kamaraelnök), Kassán Csáky István országbíró, majd a fia, Zsigmond, Budán pedig Széchényi Pál kalocsai érsek. Az elnök mellett működtek az ülnökök (assessorok), a rendek képviselői: egy főpapi, egy főnemesi, egy köznemesi és egy városi polgári ülnök. Mindegyik bizottságban volt képviselője a főhadbiztosságnak és a területileg illetékes kamarának. A haditanácsot minden kerületben egyegy tábornok képviselte, aki azonban a katonai ügyekben is csak a hadsereg ellátásával kapcsolatos vitás kérdésekben volt illetékes, azonkívül felkérésre katonai végrehajtást vezényelhetett ki az adót nem fizetők ellen. A bizottságok hetenként általában három ülést tartottak. A jegyzőkönyvet a titkár vezette, egyben az
