Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
Ennek az évnek a végén is 2 millió forint pénzadót kellett szétosztaniuk. A főhadbiztosság először 100 ezer, majd végül 80 ezer porciót kívánt, amit a fenti összegből kellett fedezni. Az október 28-i kelettel készített táblázatok a megyék és városok nevét, a rájuk eső pénzösszeget és az ebből egyszer 25-ös, egyszer 22-es kulccsal átszámított porciószámot tartalmazzák. 189 Október 23-án a nádor ezúttal is felszólítást kapott a király nevében, hogy a porcióátszámításhoz küldjön rendi képviselőket, akik azt Budán a főhadbiztosság képviselőivel együtt elkészítik. 190 A nádor megbízásából Hunyady László, 191 Madách János, 192 Dvornikovics János 193 tervezetet készített ezúttal hat hadbiztosi kerület számára, 194 ami azonban módosult. 195 Elvi jelentőségű az a felirat, amelyet a nádor az 1695. október 28-án zárult gyűlésről a király elé terjesztett. Harmadik éve folyt már oly módon az adófizetés, hogy az országra bizonyos összegű pénzadót vetettek ki, s ebből kellett fedezni a porciókat, sőt tartalékul a hadipénztárba is be kellett volna fizetni belőle egy részt. Ugyanakkor a főhadbiztosság a szükséges porciók számát is meghatározta, tehát nemcsak annyi porciót kellett adniuk, amennyi az adó pénzösszegéből (quantum, subsidium) ténylegesen kitelt. így tulajdonképpen már az adó kivetésének pillanatában megtörtént annak felemelése. A nádor, közvetítői minőségben is, a rendeknek azt a kérését terjesztette elő, hogy ne kényszerítsék az országot porciófizetésre, hanem a kivetett pénzadót tegyék a hadipénztárba, s ebből éljen a katonaság. Eddig ugyanis az volt a rendszer, hogy a király 2 millió forint adót kért, ugyanakkor pedig a főhadbiztosság kb. 100 ezer porciót, sőt ennél is többet. 196 A minden egyes katonai évre készített királyi nyílt parancs (regulamentum) meghatározta ugyan a katonaság jogait, járandóságát és kötelességeit, így megállapította forintra átszámítva a porciók havonkénti pénzértékét is, de ezen az áron nem lehetett kiállítani azt, amit porciónként igényeltek (kenyeret, marhahúst, sört vagy bort, az állatoknak zabot, szénát, szalmát). Ezt hozta fel érvül a nádor is, rámutatva, hogy egy porció, ha a legkevesebbet számítja, havi öt forint költséget jelent a valóságban, sőt az országnak vannak olyan vidékei is, ahol tíz forintot. Ennek egyik oka, hogy a katonaság nem mindig éri be csak azzal, ami jár neki. 100 ezer porciót véve alapul s porciónként csak havi öt forintot hat hónapon keresztül (habár olykor hét hónapig is elhúzódott a kvartélyidő), máris 3 millió forint az adó, nem 2 millió. Ahol pedig havi 10 forint a porció, ott felmegy az évi adó összege az eredeti háromszorosára. 1695-ben 80 ezer porciót kért a főhadbiztosság. Ez, havi öt forinttal számítva, hat hónapra 2,4 millió, hét hónapra 2,8 millió forint. A nádor tanácsot kért az uralkodótól, mit tegyen, hogyan ossza szét ily módon az adót anélkül, hogy az ország csalónak tartaná. 197 Azt is kiszámította a nádor, hogy egy portára hány forint adó esik. Az új összeírás még nem készült el, így csak az 1647. évi összeírás alapján történhetett a 2 millió forint szétosztása. Ez nagy terhet jelent, egy porta után 166 forintot kellett fizetni, mégpedig a taxás nemesek és a szabad királyi városok adóján kívül. 198
