Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
A nádor ötforintos porciószámítása számos összehasonlító adattal egészíthető ki, és megfelel a valóságnak. A korszakban általában 4-6 forinttal számították át pénzértékre a havi porciót. 199 Egy hónapon belül alkalma volt arra, hogy saját megyéje, Sopron megye és a szomszédos Vas megye adataival egészítse ki a fent mondottakat. A két megyébe telepített katonaság ugyanis elégedetlen volt a királyi regulamentumban megállapított összeggel, és egy gyalogosporcióért havonta 7 forint 14 krajcárt kért, egy lovasporcióért pedig 9 forint 36 krajcárt. A nádor megoldásként azt javasolta, hogy a katonaság elégedjék meg az előző évben ezen a területen szedett 4 forint 50 dénáros gyalogos, és öt forint 50 dénáros lovasporcióval. Ez megerőltető a lakosságra, de elegendő volna a katonaság ellátására. Azzal ijesztette a királyt, hogy Bécs város fogja megsínyleni, ha az itt telelő katonaság miatt nem tudják ellátni a szinte minden héten küldött tekintélyes mennyiségű élelmiszerrel. 200 Az udvar véleménye az volt, hogy a rendek a repartitio készítésekor letérnek az egyenlőség útjáról, s ha egy megye nagyobb kegyben áll, azzal enyhébben bánnak, más megyékkel pedig keményebben. Még az is előfordul, hogy egy és ugyanazon megyében más és más elvek szerint adóztatják a lakókat, a megye vezetői s általában a gazdagok áthárítják a terheket a szegényekre. A szabad királyi és bányavárosok is nagyobb terheket viselnek, mint amennyire joggal kötelezhetők lennének. A király arra utasította a nádort, hogy orvosolja az ilyen sérelmeket, s azon legyen, hogy mindenki anyagi erejének megfelelő mértékben vegye ki részét a közterhekből. 201 Ugyanebben az évben nemcsak az új portaösszeírást készítették elő, hanem az accisa kivetését is. Tervezet készült, amelynek értelmében az egész birodalomban, annak minden országában és tartományában ez helyettesítette volna a hadiadót. Az uralkodó Bécsben bizottságot hívott össze ennek megvitatására, amelynek tagjai a következők voltak: Jörger locumtenens, Mansfeld gróf udvari főmarsall, Breuner gróf, a bécsi udvari kamara elnöke, Bucellini gróf osztrák kancellár, Traun gróf osztrák tartományi marsall, az osztrák kancellária és a tartományi marsall által kijelölt két szakértő, az osztrák kancellária két referendáriusa és Palm János Dávid, a bécsi udvari kamara tanácsosa. Ha ez a bizottság Magyarországot is érintő ügyeket tárgyal, akkor ezekről a következő személyekkel kíván tanácskozni: Kollonics Lipót esztergomi érsek főkancellár, Esterházy Pál nádor, Kéry Ferenc, a magyar kancellária első ülnöke és Maholányi János személynök. A király ezért felszólítja a nádort, hogy siessen Bécsbe. 202 A nádor októberben kapcsolódott bele újból ebbe az ügybe, amikor a király újból felrendelte. 203 A kérdés magyarországi vonatkozású részét a nádor Kollonics érsekkel és a kancelláriával 1695. október 25-én tanácskozta meg. A király sürgősnek tartotta az accisa bevezetését, s ezért felszólította a nádort, hogy ne várjanak országgyűlésre vagy más rendi gyűlésre, hanem néhány főúrral és tanácsossal folytasson ez ügyben megbeszélést, s annak eredményéről tegyen jelentést. 204 A nádor 1695. december végén küldte szét a meghívókat egy 1696. január 10-én Pozsonyban tartandó accisa-tanácskozásra. 205
