Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
A NÁDOR SZEREPE AZ ADÓIGAZGATÁSBAN Esterházy Pál nádorságának korszakát az állam adóigényének növekedése jellemezte. Az államadósság felszaporodott, a korábbi hitelforrások már régebben bezárultak, ugyanakkor pedig jelentősen emelkedtek a hadikiadások, és állandóan bővült az államapparátus. Mindennek kísérőjelensége nagymérvű készpénzhiány volt. Az abszolutizmusra törekvő állam és a rendek küzdelme az adóügy terén szüntelenül folyt, annál is inkább, mert ebben a korszakban erőteljes kísérletek történtek a rendek állandó adófizetésre szorítása érdekében. Ebben a harcban az ország nádora hol mint közvetítő (mediator), hol mint küzdő fél vett részt a rendi érdekeket képviselve, a rendek oldalán. Nádorsága alatt, néhány rövid esztendőt leszámítva, szinte állandóan háború volt, s így a katonaság ellátására szükséges hadiadónak részben biztosítása, részben a túlzott követeléseknek elhárítása tette ki hivatali tevékenységének igen jelentős részét. A mellette működő hivatalnak is szinte minden alkalmazottja kivette a maga részét az adóügyek intézéséből, ki-ki a maga szintjén, az alnádorok, ítélőmesterek csakúgy, mint a munka oroszlánrészét végző titkárok vagy a szerényebb beosztású tisztviselők. De ezenkívül megvolt a joga és lehetősége arra is, hogy az ország egész közigazgatási hálózatát, a vármegyéket, az önálló kerületeket és városokat is az adóigazgatás szolgálatába állítsa, hozzájuk a királyi parancsokat eljuttassa s azok végrehajtásáról gondoskodjék. Az ő nádorsága alatt alakult meg a nádori konkurzus, amely az évi adót az országon belül felosztotta, valamint három kerületi adóügyi bizottság, amelyek közül az egyiknek elnöke volt, de a másik kettőnek működésére is kiterjesztette figyelmét. A háborús, állandó gazdasági csőddel fenyegető korszak lényegéből következett az adókérdés fontossága. Az uralkodó is, a rendek is ezt kívánták megoldani, elvben és gyakorlatban egyaránt. Bécsben és Pozsonyban gyakran hívtak össze hetekig, hónapokig is elnyúló adóügyi konferenciákat, amelyeken a nádor és az esztergomi érsek vezetésével részt vettek az ország főpapjai, bárói, a magyar tanácsurak, a királyi tábla, gyakran a vármegyék és a városok képviselői is. A rendek álláspontját rögzítő felterjesztéseket a nádor készítette, a szövegek fogalmazványát gyakran saját kezűleg írta latinul, s a tárgyalások minden mozzanatában teljes éberséggel és széles körű tájékozódáson nyugvó hozzáértéssel vett részt. Hetekig nem mozdult, nem is távozhatott Bécsből, amig a tanácskozás, eredménynyel vagy anélkül, le nem zárult. Meghívták továbbá, egy-egy szélesebb körű bizottsággal együtt, bécsi minisztereknél, azok elnöklete alatt tartott konferenciák-
