Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az ország honvédelmében

fegyelem tartására; a vele vonuló sereg igyekezzék megmutatni, hogy nem a haza tönkretételére, hanem megvédésére fogott fegyvert.

123 A Bécsben tartózkodó Benyovszky Mátyás nádori titkár nemegyszer került kínos helyzetbe, amikor a bécsi miniszterek, sőt még Sinelli Imre bécsi püspök is fejcsóválva emlegették előtte a magyar hadak viselt dolgait.

124 Caprara Aeneas fővezér pedig a táborból novemberben haza készülő nádort felszólította, hogy ne a Csallóközön vigye át seregét — a jövőben ugyanis csak ez lehet a legalkalmasabb hadszíntér a török ellen —, hanem Pozsonynál keljenek át a Dunán, ahol rövidebb az út.

125 Esterházy nádor tapasztalt katona létére ugyanúgy nem tudta rendben tartani seregét, mint az idegen vezérek. Az állandó készpénzhiány, fizetetlenség, elavult hadseregszervezési módszerek alkalmazása nem is járhatott más eredménnyel egyik seregnél sem, hanem táptalaja volt az egyéni kihágások elszomorító sokaságának. A nagy nehézségek árán összegyűjtött felkelősereg pontos létszámát nem ismerjük. Márciusban a nádor, mint fentebb láttuk, kb. 16 ezer főnyi sereg összetoborzásában reménykedett.

126 Augusztus közepéig a gyülekezés vontatottan ment, ezután Thököly előrenyomulása cselekvésre, sőt némi pénz küldésére ösztönözte a bécsi udvart. A Magyarországon működő királyi hadak főparancsnokává Caprara Aeneast nevezték ki, és a király újabb, komoly figyelmeztetést küldött az alsómagyarországi megyékhez, amelyben sürgős felkelésre szólította fel őket, s közölte velük, hogy most már azonnal vonuljanak a nádor által kijelölt helyre; a nádor, ugyanúgy, mint Magyarország régebbi nádorai, a fővezérrel együttműködik.

127 Két, egymást keresztező folyamat indult meg ekkor. Egyrészt meggyorsult a hadi készülődés, a nádor a sereg létszámának növekedését jelenthette Bécsbe. A sereg összetételéről nem ad számot, de az eddigiekből kiviláglik, hogy abban csekély arányszáma lehetett a megyei csapatoknak. Másrészt mindkét fél érdeke a döntő összecsapás későbbre halasztását kívánta, s csakhamar megindultak az udvar és Thököly között a fegyverszüneti tárgyalások, a nádor nem csekély elkeseredésére. Ennek híre, továbbá az ellenség közeledése ismét lelohasztotta a gyülekezés amúgy is csekély lendületét. Október közepén pedig már maga az országbíró is céltalannak látta a további seregszervezést. Néhány számadatunk van az egybegyűlt sereg nagyságára, amelyben a megyék csapatain kívül benne foglaltatnak a zászlósurak bandériumai, az egyes végvidékekről átirányított csapatok és a külön pénzen fogadott magyar katonaság. Szeptember 19-én a nádor azt közölte Sinelli Imre püspökkel, hogy eddig 5000 embert gyűjtött össze.

128 Október 5-én Semptéről már azt írta Gubasóczy János kancellárnak, hogy 6000-nél is nagyobb a létszám.

129 Batthyány Ádám, mint fentebb láttuk, a Dunántúlon október 24-én 4000 emberrel táborozott. A márciusban remélt létszám tehát nem gyűlt össze, de az adott körülmények között ennek a kisebb seregnek felállítása is nagy erőfeszítést kívánt. A nádor, Caprara fővezérrel való megegyezés alapján, bányavidéki főkapitánysága székhelyén, Semptén táborozott, s fontos tárgyalásokra is alig mert felmenni Bécsbe, maga helyett titkárát küldte fel. November l-jén a titkár, aki tanúja volt a sereggyűjtés kálváriájának, elkeseredve állapítja meg: „.. .ily könnyen s haszontalanul eloszlik az a had, akit ily nehezen egyben gyűjtött Nagyságod s talán