Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
ezután nem oly könnyen egyben gyűjthet.. ." 13 ° Nem sokkal ezután a tábor fel is oszlott. 131 1682-ben a nádor, a maga és mások erejét nem kímélve azon volt, hogy elegendő létszámú, harcképes nemesi felkelést szervezzen. Feladatát a gátló körülmények ellenére is igyekezett teljesíteni. A sereg felhasználásának módjáról azonban nem ő döntött. A NÁDOR ÉS A FŐVEZÉREK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, milyen szerep jutott Esterházy Pál nádornak a Magyarországra küldött hadseregek idegen fővezérei mellett, mi maradt meg az ő idejére a régi nádori törvényekben körülírt országos főkapitányi jogkörből. 1562-ben meghalt Nádasdy Tamás, az utolsó nádor, aki a Habsburg uralkodók alatt, átmenetileg és kivételképpen, a régi magyar nádorok országos főkapitányi tisztét is viselte, és rendelkezési joga is volt az országban tartózkodó nem magyar katonasággal kapcsolatban is. Közte és az idegen vezérek közötti együttműködés nem volt, nem is lehetett zökkenésmentes. Utána a főpap-helytartók hosszú sora következett, az ő idejükben alakult ki és szilárdult meg a helytartói (locumtenensi) jogkör. A főpapok nem igényelhették az országos főkapitányságot, ez volt egyik oka alkalmazásuknak. A már Nádasdy Tamás életében, 1556-ban megalakult bécsi udvari haditanács a nádor nélküli évtizedekben fokozatosan kiépítette hatáskörét, s átvette Magyarországon is a hadügyi irányítást békében, háborúban egyaránt. A hadüggyel szoros kapcsolatban levő pénzügyek irányítása pedig a bécsi udvari kamara kezében volt, amely nem törvény szerint, de ténylegesen mintegy felettes hatósága volt a magyar kamarának. 132 A XVII. századi törvények betűje szerint a magyar hadiszervezet élén álló nádor a hazai főkapitányok, a végvárak és nemesi felkelősereg legfőbb magyar hatósága, közvetlenül a király után, mint annak helytartója. A gyakorlatban, amint az 1682. év katonai történetéből láttuk, ez is másként volt. Minden magyar nádor idejéből hozhatnánk fel példát arra, hogy a múlt ködébe merült országos főkapitányi jogkör egyes elemeit igyekeztek saját korukba átmenteni, a magyarországi hadiesemények irányítására próbáltak nagyobb befolyást szerezni. Az alábbiakban a török és Thököly elleni magyarországi sereg fővezérévé kinevezett Caprara Aeneas és az Esterházy Pál együttműködéséről közlünk néhány adatot. Mint láttuk, 1682 szeptemberének első napjaiban indult meg a királyi sereg a már jelentős teret nyert ellenség irányába. Ekkor nevezték ki fővezérré Caprarát. A király szeptember 5-én körrendeletet intézett az elérhető, még meg nem hódolt vármegyékhez s közölte velük, hogy a fővezér és a nádor egyetértően fog eljárni; a nádor a királytól azt a parancsot kapta, hogy mivel az ország nyílt háborúban áll, hirdessen általános felkelést, s bandériumával, valamint a felfogadott és a
