Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az ország honvédelmében

kat kellett volna még hozzá csatolni.

114 De Bécsben már döntöttek a fegyverszünet ügyében, harcra nem került sor. A nemesi felkelés és a bandériumok lassú gyülekezésének egyik oka, az országban állomásozó, magát külön hatalomnak tekintő külföldi, elsősorban német katonaság sok gondot okozott a nádornak. Az év elejétől kezdve több felterjesztésben kérte, hivatkozva a soproni országgyűlés végzéseire is, a magánföldesurak váraiból való kivitelüket. Sértő a magyar mágnásokra, hogy egy-egy német kapitányt, hadnagyot helyeznek föléjük, akik aztán teljes önkénnyel sanyargatják a várak körüli vidéket, a földesurat csakúgy, mint a parasztot; nem hajlandók elismerni a főkapitányok hatóságát sem.

115 Esterházy véglesi várában szintén volt német őrség. A német katonaságnak ezekből a kisebb jelentőségű várakból való kivonását hadászati szempontból is szükségesnek tartotta. Sokkal több hasznukat veszik, ha az ellenség elé vonulnak vagy fegyelemben élnek az ország és az örökös tartományok határán. A török, ha támad, a Bécs felé vezető utat választja, tehát Komáromot, Győrt és Magyaróvári kell megerősíteni; ezekbe a várakba a királynak joga van bevinni saját őrségét is. A kisebb várak, még ha meg is erősítik őrségüket, pár napnál tovább nem állhatnának ellen, a német katonaság tehát ha kiviszik, nem fog hiányozni.

116 Természetes, hogy ezzel mit sem törődtek Bécsben. A német katonaság teljes vagy részleges kivitelét Esterházy Pál nádor és az ország éppen úgy nem tudta keresztülvinni, mint ahogyan nem tudták a régebbi nádorok sem. Még a formaságokra sem ügyeltek. A nádor egyik, június 5-i elkeseredett hangú felterjesztésében azt sérelmezte, hogy a haditanács, amíg ő Bécsben van, tudta nélkül irányít további német katonaságot Magyarországra.

117 Pár nappal később a hadakat vezető Sopron megyei biztos hatáskörének újabb pátensben való megerősítését kérte a haditanácstól vagy a királytól, mert a megyén átvonuló idegen katonaság egyáltalán nem oda ment, ahova ő irányította őket.

118 Batthyány Kristóf főkapitány említett augusztus 17-i levelében azt is előadta a nádornak, hogy a német katonák a biztosok szavára semmit sem adnak, sőt nem ritka, hogy életveszélyesen megfenyegetik, megverik őket, s aztán mennek azon az útvonalon, amelyen akarnak, fosztogatva, rabolva. így ő sem meri embereit birtokairól kihozni, hiszen onnan élelmezi bandériumát.

119 Ehhez hozzá kell tennünk, hogy sok panasz hangzott el a nagy nehezen egybegyűlt magyar katonaság ellen is. Batthyány Ádám október 24-én kb. 4000 főnyi sereggel állomásozott Árpáson, s igyekezett a falvakkal olyan megállapodást kötni, hogy azok hordjanak a táborba élelmet, ahelyett, hogy a katonák mennének ki zsákmányolni.

120 Több megye, így Trencsén, Győr és Pozsony panaszai azt mutatják, a magyar katonaság is ugyancsak felélte azt a vidéket, ahol tartózkodott.

121 Szeptember 21-én a magyar kamara felkérte a nádort, tartson szigorú vizsgálatot a vele együtt Semptére vonuló seregben, mivel megrohanták a király számára gyűjtött gabonát szállító szekereket, széttörték a hordókat, és a lisztet a szélbe szórták, állatokat hajtottak el stb.; minderről az udvar már jelentést kapott.

122 Nem is késett soká a nádorhoz intézett királyi intelem. Október l-jén kelt levelének utóiratában, de azért kemény hangon figyelmeztette a nádort szigorú