Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az ország honvédelmében

volna szükség nagy felkelőseregre, s annál inkább vonakodtak a felkeléstől, illetve csak annyit küldtek, amennyi okvetlenül szükséges volt. Sűrűn érkeztek a levelek, s egymás után fordultak be a megyei követek kocsijai a kismartoni nádori rezidenciára, hogy előadják, miért nem tud egyik vagy másik megye hadat állítani, vagy annyit állítani, amennyit kívánnak tőle. Valamennyi felkelésre köteles megye adatait nem ismerjük, de a meglevőkből nagyjából kibontakozik az összkép. Azok a megyék, amelyeknek nagyobb része (vagy egy része) török hódoltsági terület volt (mint pl. Pest és Nógrád megye, de ezen kívül mások is), rámutattak arra, hogy a megye megmaradt részében csak végvárak s egyéb várak vannak, amelyek úgyis részt vesznek a határvédelemben.

103 Más megyék arra hivatkoznak, hogy területükön nagyszámú német katonaság állomásozik,

104 ismét mások a török közelségét, majd Thököly és a török sereg közeledését hozták fel okul.

105 A dunántúli megyék egy része azért nem tud elegendő sereget állítani, mert területükön kevés a nemes, a porták legnagyobb része a nagybirtokosok kezében van, akik viszont saját embereiket nem engedik a megyei seregbe, hanem maguk, saját bandériumaik keretén belül vezetik harcba.

106 Komárom és Győr megye nemesei azonkívül sérelmüket is előadták: a megyei nemességnek azt a részét, amelynek megélhetése a mostani időkben csak kereskedésből van, a vámosok, köztük a nádor emberei Sopron megyében, a nemesi szabadság ellenére állandóan megvámolják. „Tartozunk-é ilyen szabadságért vérünket ontani, Nagyságod bölcs ítéleti rajta." Készek ugyan a személyes felkelésre, de ha sérelmeiket nem orvosolják, a nádor mellett táborba nem szállnak.

107 A katonaállítás nehéz volt, hatalmas költségekkel járt, s készpénz szerzése még a leggazdagabbaknak sem mindig sikerült. Ezért kérte valamennyi zászlósúr, hogy bandériumát ne olvasszák be a felkelőseregbe, hanem az külön egységként mellette maradjon, a kiállító úr vagy megbízott kapitány vezetése alatt. Feljebb ismertettük már Batthyány Kristóf főkapitány erre vonatkozó kívánságát,

108 aki augusztus 17-i levelében arra is nyomatékosan rámutatott, hogy a táborába küldött emberei fizetését csak saját birtokai jövedelméből fedezheti.

109 Mosón megye jelentette a nádornak szeptember 30-án, hogy főispánja, Zichy István saját bandériumát nem a megyei sereggel, hanem külön, Ádám fia vezetésével küldte hadba, s így járnak el a megyebeli mágnások valamennyien.

110 Mint fentebb láttuk, Batthyány Kristóf is elküldte saját seregével fiát, Ádámot, aki nemcsak főkapitányi tisztében helyettesítette apját, hanem a családi bandériumra is ügyelt. A Batthyány család példájára Draskovics Miklós országbíró is elküldte a táborba embereit, de arra kérte a királyt és a nádort, hogy saját hadát mindig maga mellett tarthassa, s ahova ő megy, ez is vele lehessen.

111 Október közepétől kezdve a nádor már hiába sürgette a még fel nem vonult bandériumokat, maga az országbíró írta meg neki, hogy megvan már Thökölyvel a fegyverszünet, így szükségtelen a táborozás,

112 s hasonló értelemben nyilatkozott a horvát bántól igényelt, de még el nem küldött 1000 lovasról Draskovics János főudvarmester.

113 A nádor megítélése szerint ekkor kezdődhetett volna a harc, hiszen elég nagy sereg gyűlt össze, csak a hátramaradta-