Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az ország honvédelmében

Megismételte a horvátok részvételével kapcsolatos óhaját, meg is nevezte azt a két ezredet, amelyre szüksége lenne. Kívánsága szokatlan volt, mivel a horvát ezredek a császári sereg mellett vonultak fel, s így külön megfontolást igényelt.

98 Június végén létrejött a végleges döntés, hogy szükség van nemesi felkelésre. Elképzelhető, hogy Thököly Imrének június 15-én Zrínyi Ilonával kötött házassága és a Rákóczi-ház hatalmával való megerősödése is hozzájárult ehhez; a nádor többször rámutatott ennek a szövetségnek jelentőségére.

99 Végre, többszöri kérés után megkapta az engedélyt a Bécsből való távozásra, hazament Kismartonba, és elkezdte a nemesi felkelés szervezését. Felhívóleveleinek első sorozatát a megyékhez július 7-én küldte szét Kismartonból. Ezt még több sorozat követte. Nemcsak a Dunán inneni és -túli megyéket szólította fel, hanem megpróbálkozott néhány felső-magyarországival is (Abaúj, Sáros).

100 Kezdetben sem bízott a felkelés sikerében, ismerte a gátló tényezőket, s ezeket a megyék is közölték vele felszólításaira írt válaszaikban. A megyei válaszok hasonló tartalmából arra következtethetünk, hogy köztük a válaszok elkészítése előtt tanácskozás, szervezkedés folyt, annál is inkább, mert helyzetük, nehézségeik azonossága ezt szükségessé is tette. A szétküldött felhívásokból a nádori levéltárban nem maradt fogalmazványpéldány, ezeket részben eredetiben (egyes megyék anyagából) ismerjük, részben másolatokból vagy nyomtatott szövegközlésekből, de legtöbbjükre a megyéknek a nádorhoz írt válaszaikból kell következtetnünk; a válaszokban ugyanis igazolják a nádori parancs vételét, legtöbbször megemlítik keltét és keltének helyét is, továbbá idéznek szövegéből. Bizonyára nem mulasztásból, inkább számításból történt, hogy az első felhívások nem közölték pontosan, vajon általános vagy részleges felkelést kívánnak-e. Talán úgy vélték, ha csak részlegest kívánnak, kevesebb katona gyűlik össze, mint ha nyitva hagyják a kérdést. A számítás nem vált be, mert a megyék első válasza főleg ezzel a kérdéssel foglalkozott, s több megye mindjárt meg is indokolta, miért nem kívánható a törvény értelmében a jelenlegi helyzetben általános felkelés. Ezzel időt nyertek, mert az újabb válaszig el sem kezdhették a készülődést. Július 20-án a Dunán inneni és -túli megyék királyi parancsot kaptak a személyes felkelésre.

101 Ezt a parancsot küldte szét a nádor saját felhívó levelével július 25-én. Ő maga rövidesen személy szerint mezőbe szállt, s amint ennek hírét veszik, azonnal kövessék a megyék is. Igaz, hogy csak részleges felkelésre szól a parancs, de a veszély nő, ehhez kell alkalmazkodni „... és így, ha nem viritim is mindnyájan, mindazonáltal mentül többedmagával lehet", keljen fel minden megye.

102 Úgy küldte tovább a királyi parancsot, hogy mindjárt engedményt tett annak rendelkezéseiből, nehogy általános felkelés helyett általános ellenkezés következzék be. A felhívások lényege az volt, hogy minden megye küldjön annyi katonát, amennyit csak tud. Az eredmény pedig, különösen az első hónapokban: minden megye igyekezett olyan keveset küldeni, amilyen keveset csak lehetett. Ez az ellentmondás a helyzetből adódott, a megyék nem merték elengedni saját területükről a fegyverforgató férfiakat. Minél inkább közeledett a török és Thököly, annál inkább lett