Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az ország honvédelmében

Az általános felkelést szükségessé tevő veszély máris fennállt, hiszen országgyűlést is ezért hívtak össze. A nemesi felkelés már régen korszerűtlen, elavult intézmény volt. Bécsben adóztatással szerették volna felváltani, Zrínyi Miklós állandó magyar hadsereget sürgetett. A nemesi felkelés jelentéktelenségéről kemény ítéletet mond Bethlen Gábortól kezdve minden neves magyar katona és államférfi, így többek között Esterházy Miklós nádor is.

90 De amikor választaniuk kellett a bécsi megoldás és egy alapvetően fontos rendi jog feladása között, megmaradtak a felkelés mellett. Megpróbálták reformálni, illetve sikertelenségét külső tényezőkkel indokolni. Ezt tette az új nádor, Esterházy Pál is. 1682. február 7-i felterjesztésében egyetlen csüggedt mondatot ír a nemesi felkelésről. Ő keményen fáradozik érdekében, de amíg kvartélyozó idegen katonaság van az országban, eredmény nem várható.

91 A felterjesztés többi, a végvárakkal kapcsolatban már ismertetett részéből látható, hogy inkább készpénzt kíván, végbeli és mezei katonaság fogadása céljából. Március 20-án a haditanácsnak fejti ki terveit, elképzeléseit a felkelésről.

92 Amint megkapja a királyi parancsot és a magyar kancellária útján kiadandó, ezzel kapcsolatos nyilatkozatot,

93 azonnal ír minden egyes megyének, és meghirdeti a részleges felkelést. Ennek értelmében minden megye lehetőség szerint magyar katonaságot fogad fel, s azt havonként fizeti. Felkéri ugyanakkor a zászlósurakat is, hogy bandériumaikkal csatlakozzanak hozzá. Szeretné, ha a horvát bán is küldene bizonyos számú katonát,

94 s számít a királyi bandériumra is. így sikerrel vehetnék fel a harcot Thökölyék ellen, de csak akkor, ha a múlt országgyűlésen hozott törvényeket végre is hajtják.

95 A felkelés nem terjeszthető ki Felső-Magyarországra, míg ott bizonyos katonai sikereket el nem értek. Ezután táblázatba foglalva felsorolja azoknak a főpapoknak, káptalanoknak, főuraknak nevét, akik bandériumot állítanak ki, továbbá a Dunán inneni és -túli országrész azon megyéit és szabad királyi városait, amelyekre jelenleg felkelés szempontjából számítani lehet. Előirányzatot is csatol a várható eredményről, a nevek mellett azt is feltünteti, hogy honnan mennyi lovas és gyalogos katonát remél. A végeredmény: 10 910 lovas, 4750 gyalogos.

96 Néhány hét múlva ugyanez a kérdés már abban a formában jelentkezett: vajon csak Thököly ellen kell-e hadat gyűjteni? Nem fog-e a török sereg is megindulni Thököly támogatására? Ezt megfontolva ismételte meg a nádor a király számára is április 12-én kelt felterjesztésében. Megállapítja, hogy nemesi felkelésre csak akkor van szükség, ha a török is támad. Ez esetben viszont máris el kell kezdeni a szervezést, úgy, hogy a király parancsot és nyilatkozatot küld, a magyar kancellárián keresztül, a Dunán inneni és -túli országrész vármegyéihez, s megindokolja, hogy a Thökölyék részéről várható támadás miatt nem hajtották eddig végre az országgyűlési határozatokat; ha azonban a béke helyreáll, ez azonnal meg fog történni.

97 Legyen benne a szövegben a részleges felkelés szükségességének indokolása is, valamint az az utasítás, hogy a megyék csapataikkal a nádornál jelentkezzenek. Ebben a felterjesztésben a nádor kb. 2000 főre tette a zászlósurak bandériumainak létszámát, s a királytól négy könnyű fegyverzetű ezred kiállítását kérte.