Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

inasból felszabadult legény ott maradt, akinél felszabadult. 1839-ben pl. egy asztalosmester panaszára a céhbiztos avatkozott be, mert munkából kiállott legényei ahelyett, hogy a városból eltávoznának, a többi mesternél vállaltak munkát.

58 A sok építkezés miatt különös figyelmet fordított a tanács az ács- és kőműveslegényekre. Már 1755-ben előírta, hogy szombaton is 6 óráig dolgozzanak. Ez azonban nem sok sikerrel járt, mert a későbbiek során is gyakran találkozunk hasonló rendelkezésekkel. 1787-ben a helyzet már odáig fejlődött, hogy a legények — magasabb bérért — Budára és Pestre mentek dolgozni, ezért a városi malmok és egyéb építkezések nem haladtak. A magisztrátus a helytartótanácsot kérte, hozzon rendeletet, hogy a budai és pesti mesterek se fizethessenek többet, mint a fehérváriak.

59 A legények vándorlását a városi önkormányzat inkább rendészeti ügynek tekintette. Veszprém tanácsa 1761-ben sokféle rendetlenséget látott abban, hogy a mesterlegények bejelentés nélkül tartózkodtak a városban. Ezért a lakosoknak — kemény büntetés mellett — a bírónak kellett jelenteniük, ha legény érkezett.

60 Az 1780-as években a tanács kissé liberálisabban kezelte a vándorlási kötelezettséget; könnyebben adott alóla felmentést. 1787-ben pl. egy polgár fia „vándoréveit" a helybeli zsinórkészítőknél töltötte le. 1792-ben viszont egy ugyancsak polgárfinak nem engedte el a „peregrinatiót", mert az ellenkezne a céh kiváltságaival és a legfőbb rendelkezésekkel. Egyetlen felmentési okként az orvos által igazolt betegséget, testi gyengeséget fogadták el.

61 A legényeknek a vándorló évek befejeztével beszédet kellett tartaniok. Ezt a helytartótanács 1826-ban törölte el.

62 Manufaktúrák, gyárak Ha hinnénk az Einrichtungswerknek, Fehérvárott a szattyán- és karmazsinbőrgyártásnak volt jövője, mivel víz és festőnövény rendelkezésre állt, és a törökök is ezt az ipart űzték. Ehelyett — nyilván a juhtartással összefüggésben — a posztókészítés ért el magasabb fokot. 1737-ben a tatai Eszterházy-manufaktúra is Fehérvárra vitte a termékeit nyírásra. A csapók a gyapjúmosást és -szárítást a Palotai-kapun kívül, a csordásháznál levő dombon végezték. Kállómalom azonban nem mindig működött a városban, ilyen időszakokban a posztókészítők a 58 Corp. stat. V/2. 536. Veszprém 1761.; Prot. sess. 1762. szept. 24.; 1805. szept. 16. No 1283.; 1839. szept. 14. No 1831. 59 Prot. sess. 1755. aug. 1.; 1786. okt. 27. No 273.; 1787. nov. 16. No 1132.; 1800. jún. 9. No 743. 60 Corp. stat. V/2, 536. Veszprém 1761. 61 Prot. sess. 1787. okt. 1. No 1005.; 1792. febr. 3. No 156.; 1797. febr. 1. No 151.; 1830. nov. 26. No 1931. 62 Prot. sess. 1826. okt. 27. No 1558. •