Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

szentgyörgyi kállómalmot látogatták. A fehérvári posztó — éppen a kállózás hiánya miatt — igen durva volt.

63 A bécsi udvar az 1760-as években támogatta városi manufaktúrák létesítését. Borié államtanácsos véleménye szerint a városi ipar fejlesztése az ország gazdaságát növelte volna. Ezen elgondolás jegyében szólította fel 1765-ben a helytartótanács a városokat, hogy aktív tőkéiket manufaktúrába fektessék, illetve adjanak tájékoztatást, milyen manufaktúrák felállítását látnák lehetségesnek. A leiratot a fehérvári tanács is megkapta, melyre május 2-án válaszolt is: a városban nem lehetséges manufaktúra létrehozása, mivel „sem folyóvíz, sem más szükséges nem áll rendelkezésre".

64 A város elutasító válasza ellenére mégis alakult egy manufaktúra a városban, amelyről külön tanulmányban számoltam be. Itt röviden csak annyit említek meg, hogy Berfl János a sasvári posztógyár tisztje 1765—1769 között létesített a helytartótanács segítségével, jobban mondva nyomásával, posztómanufaktúrát. Ez azonban nem nyerte meg a 20 fehérvári takácsmester tetszését, akiknek befolyása oly nagy volt a város vezetőségére, hogy Berflet — büntető eljárás megindításával és börtönbe zárással — elűzték a városból.

65 Ezután a posztógyártás a korábbi céhes keretek között folyt tovább. 1771-ben a szűrszabócéh tett panaszt a csapók ellen, mivel azok a szűrposztót — a rajta levő hibák elleplezésére — fehér földdel kenték be. Ezzel ugyan a kisebb lyukakat betöltötték, de az anyagot vastagították és a fehér föld a posztót tönkretette. A tanács mindezt megtiltva elrendelte, hogy a fonalat a szövőszékükön 49 pozsonyi sing hosszúra vegyék, a posztóból „kapca szűr" név alatt semmit le ne vágjanak, valamint kállóltatáskor a szűröket ne fehérítsék túl.

66 1786-ban a fehérvári posztógyártócéh a budai harmincadhivataltól kérte, hogy a termékeit bélyeggel (védjeggyel) láthassa el. Erre a kamarai adminisztrációtól meg is jött az engedély. A helytartótanács 1787 januárjában értesítette a városi magisztrátust, hogy „a posztós céh egy posztógyárat (Tuchfabrik) alapított és a mellékelt védjegyet használja". A tanács „tudomásul szolgál" megjegyzéssel tette levéltárba az ügyet. Annál érdekesebb, hogy 1794-ben, a posztógyárak részére kincstári pénzügyi segítséget kilátásba helyező I uralkodói leiratra, a város azt jelentette, hogy „ilyenek a városban nincsenek". A leiratot a posztórgyártó mesterekkel közölték. Ugyancsak kihirdette a város, hogy Blechschmied György Budán a Rácvárosban gyapjú-, és Pesten szövőgyárat létesített.

67 A falusi melléktermékként űzött, árutermelő célú fonás olyan csekély méretű volt, hogy még a gyenge textilipart sem tudta (volna) ellátni. Fehérvár 1807-ben a 03 Prot. sess. 1750. ápr. 28.; Corr. buch 1769. ápr. 14. Hóman—Szekfű 1935. IV. 246.; Endrei 1969. 42, 159.; Mayer 1980. 42. 64 Kállay 1971/B. 325.; 1972. 120—121.; OL A 134. Kanc. Gombos-hagyaték. Normalia in Civitatensibus. Bécs 1765. márc. 5.; „In Civitatibus fabricae erigi, et Commercium introduci jubetur." 65 Kállay 1958. 55.; 1971/B. 325—328. 66 Acta pol. et jur. 1771, febr. 25. No 262.; Prot. sess. 1772. febr. 3. 67 Prot. sess. 1786. nov. 21. No 373.; dec. 4. No 435.; dec. 18. No 482.