Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
Külön gondot jelentett a városban állomásozó katonaság, amelyik csak 4-6-8 garasokkal fizetett, amit a lakosság vonakodott elfogadni. Ezért a tanács kihirdette, hogy fogadják el; egyidejűleg pedig jelentette a nádornak, hogy ilyen pénz van forgalomban. 137 1806-ban a rézpénzhiány okozott gondot. A helytartótanács augusztusban ugyan megtiltotta a rézpénzzel (és kisebb bankócédulákkal) való kereskedést, a rézpénz azonban ennek ellenére eltűnt a forgalomból Ez már azt eredményezte, hogy az adófizetők nem tudták a napi szükségleteiket megvenni és a város sem tudta a napszámosokat kifizetni. Ezért novemberben a város a kamarai bankópénztári hivataltól 2000 Ft bankjegy erejéig rézpénzt kapott. 138 Egy mázsa német birodalmi eredetű réz beváltási ára 1807 novemberében 30 Ft, magyar eredetűé 25 Ft, a magyar eredetű réz forgalmi ára 27 Ft 30 kr volt. 1808ban a helytartótanács közölte a várossal, hogy „az Olaszországból hazafelé vonuló katonák rézpénzeket hoznak magukkal. A rézpénzt azonban Dalmáciában a negyedrészére devalválták, vagyis 1 kr 1/4 kr-t ér. Sok a hamis krajcár is közöttük, különösen a 6 kr-os". 139 1808 májusában a hadiadó perceptor 187 Ft értékű szakadt és szennyezett bankjegyet vitt becserélni Budára. 1809-ben a kapitányi hivatal külön nyilvántartást vezetett a bankócédulákról. 1 * 0 1811- ben újból a régi, forgalomból kivont bankjegyek kezelése és beküldése foglalkoztatta a tanácsot (ez utóbbi városi zsákokba csomagolva történt). Rauch Ferenc adószedő külön négy öl tűzifát kapott, a bankócédulák váltásával kapcsolatos sok fáradságáért. 141 1812- ben az újabb beváltásból kifolyólag ismét nem volt elég aprópénz a városi pénztárakban. A tanács a kamarától 600 Ft értékű rézpénzt kért, de csak 150 Ft értékűt kapott a budai pénzbeváltó hivataltól. A beváltás határideje 1812. október 31. volt. 142 A birtokos polgárok igyekeztek hasznot húzni a pénzváltásból. 1812-ben ugyanazt az összeget követelték most zsellérjeiktől házcenzusként, amit korábban, a devalváció előtt bankjegyekben szedtek tőlük. A tanács az ügyet a választott községgel tárgyalta meg. 143 A helyzet furcsaságát mutatja, hogy a város 1812-ben egy gyerek nélkül elhalt polgárasszony után 220 Ft értékű bankjegyet és 52 Ft 4 kr-t kétgarasokban örökölt. Ez utóbbi már forgalmon kívül volt, a kamarás mint rezet, fontonként 48 kr-ért tudta értékesíteni. 144 137 Prot. sess. 1805. dec. 16. No 1744. 138 Prot. sess. 1806. aug. 11. No 1243.; okt. 6. No 1511.; nov. 7. No 1644.; nov. 28. No 1770.; 1810. márc. 16. No 357. 139 Prot. sess. 1807. nov. 3. No 1263.; 1808. máj. 27. No 666. 140 Prot. sess. 1808. máj. 30. No 715.; júl. 29. No 1043.; 1809. aug. 10. No 991. 141 Prot. sess. 1811. jan. 28. No 125.; 1812. jan. 9. No 48. 142 Prot. sess. 1812. febr. 3. No 148.; febr. 21. No 222.; szept. 18. No 1197. 143 Prot. sess. 1812. okt. 30. No 1349. 144 Prot. sess. 1812. nov. 27. No 1461.; dec. 4. No 1497.
