Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
1813 májusában érkezett meg az uralkodó rendelete: 12 év alatt, államkölcsönjegyek formájában, 45 millió Ft-ot hoznak forgalomba, „mert kevés a pénz". 145 Az újabb beváltás újabb hamisítási hullámot vont maga után (1814-ben). Ekkor azonban a tanács nemcsak elkobozta ezeket, „hanem a legszigorúbb vizsgálatot folytatta, hogy a gyártót megtalálják". 146 A hamis pénz mellett a másik kedvezőtlen körülmény volt, hogy „a mostani forgásban levő pénzek értéke állhatatlan, a háború már 20 éve tart, az élelem drága. Ez azt eredményezte, hogy az uzsoráskodó nyerészkedés és ravasz csalárdság a város lakóinál is morális nyavalyává lettek". Ezért a városi kapitánynak különösen ügyelnie kellett az árszabás betartására. 147 1820-ban „állították vissza" a körforgásba és kereskedésbe a pengőforintot. Minden árszabás alatt levő áru árát először pengő pénzben, azután 100 Ft pengő pénz és 250 Ft váltócédula közti különbségben kellett megadni „hogy az együgyű nép kiismerje magát és zavar ne legyen". 1822-től kezdve a városi fizetéseket konvenciós pénzben adták és minden számadás is ebben készült. 148 A pénzbeváltás azonban nem akart megszűnni. 1829 februárjában az 5 és 10 Ftos, júniusban a 25, 50 és 100 Ft-os bankók beváltásáról jött leirat. Az 5 és 10 Ftosok 1829. december 31-ig, a többiek a következő év végéig voltak beválthatók a budai és temesvári bankópénztárban, valamint a pozsonyi, zágrábi harmincadhivatalban, a kassai bankópénztárban és a debreceni sóhivatalban. A bankókat — ugyanúgy, mint korábban — a hadiadó pénztár gyűjtötte és váltotta be a fenti helyeken, elsősorban a budai pénztárnál. Az új 5 és 10 Ft-os bankók 1840. december 31-ig voltak forgalomban, akkor újból kicserélték őket. 149 1830-ban József nádor küldte meg a városnak a 25 Ft-os hamis bankók leírását. A város „a felismerő jeleket" közhírré tette. A következő évben a szakadt bankók beváltása volt napirenden. 150 1848 márciusában kevés volt a városban az ezüstpénz, a közönség nem tudta a bankjegyeit ezüstre beváltani. A Takarékpénztár hajlandó volt 4000 ezüst Ft bankjegyet a végett kiadni, hogy azt Budán és Pesten ezüstre váltsák. Ebből a háziés az adópénztár 2000—2000 ezüst Ft-ot kapott. Áprilisban, bankjegyekért cserébe, újabb 8000 ezüst Ft-ot hoztak. A pénzt felváltás végett a hivatalokban tartották. Ugyancsak áprilisban jött meg Kossuth Lajos pénzügyminiszter rendelete, az arany és ezüst kiviteli tilalmáról. 151 I4i Prot. sess. 1813. máj. 7. No 475. 146 Prot. sess. 1814. febr. 18. No 251. 147 Prot. sess. 1815. nov. 27. No 1789. 148 Prot. sess. 1820. nov. 10. No 1213.; 1822. okt. 151. No 1589.; 1823. nov. 8. No 1667. 149 Prot. sess. 1829. febr. 27. No 336.; jún. 30. No 1014.; 1840. okt. 21. No 2214. 150 Prot. sess. 1830. máj. 14. No 795.; 1831. márc. 18. No 507. 151 Prot. sess. 1848. márc. 27. No 1041.; ápr. 22. No 1311.; ápr. 26. No 1319.
