Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
helytartótanácshoz fordult. 1794-ben a városi katona két gyanús francia tallért vitt bemutatni Budára. 130 Az 1800-as évek elején megnőtt a városnak a pénzekkel kapcsolatos munkája. 1800-ban hirdették ki a helytartótanács leiratát, amely szerint az 1796 óta forgalomban levő bankjegyeket újakkal cserélték ki. Egyidejűleg jött a magyar kamara rendelete: az 1759—1779. között vert régi poltúrákat és rézkrajcárokat a közpénztárak tartsák vissza. Az összegyűjtött pénzeket a só- vagy a harmincadhivatalokban fizessék be, ahol bankjegyet adnak érte. 1801-ben problémák adódtak a hadiadó beszedése körül: a lakosság csak bankjegyekben volt hajlandó fizetni, amit viszont a hadipénztár nem tudott beváltani. A régi bankjegyek beváltására a városi kamarás utazott Budára. 131 1802 januárjában a 6 és 24 krajcáros pénzeket vonták ki a forgalomból. Akinek ilyen volt, a budai, kassai és temesvári bankjegy-pénztárnál válthatta be. A beváltásról úgy intézkedtek, hogy az adószedőktől beszedett régi bankjegyeket Budára, majd onnan Bécsbe kellett vinni. 132 A legnagyobb zűrzavart a 12 krajcáros beváltása okozta. A hadiadó perceptor 1802 szeptemberében Budán járt, ahol 48 000 Ft-ot kapott a pénz beváltására, viszont 71 657 Ft-ra lett volna szüksége. Ez azt jelentette, hogy a hadiadó pénztár csak a kintlévő 12 krajcárosok kétharmadát tudta becserélni. Ezért minden polgár a birtokában levő 12 krajcáros után fizetett, egyharmadot pedig „természetben" (vagyis magát a krajcárt) adott. A tanács a felsőbb hatósághoz fordult, „mivel a városban nagy számban van 12 krajcáros pénz, aminek az elvesztése nagy kárt jelentene". A panaszhoz az összes városi pénztár csatlakozott, mivel 1802 augusztusáig el kellett fogadniok a 12 krajcárost, de beváltani nem tudták. így a beváltásból a városnak összesen 94 Ft kára lett. 133 Másik gondot jelentett, hogy a vámtaksa szerint a vámot dénárban kellett szedni, az pedig igen ritka pénz volt. Az emberek nem tudtak ilyet adni, a vásárfelügyelő pedig nem tudott más pénzből visszaadni. Fehérvár ekkor — Győr mintájára — nem dénárt, hanem krajcárt kezdett szedni. 134 A kurzuson kívül helyezett bankjegyeket 1805. április 28-ig lehetett beváltani a legközelebbi só- vagy harmincadhivatalban. A tanács ezt a kisbíróval hirdettette ki. 135 A bankjegyváltás magával hozta a hamis pénzek forgalomba kerülését is. 1805ben a városi tanács több hamis bankjegyet foglalt le és küldött futárral a helytartótanácshoz. Különösen a 10 Ft-os bankjegyet hamisították. 136 130 Prot. sess. 1789. okt. 9. No 1328.; 1790. jún. 7. No 604.; 1794. szept. 22. No 1128. 131 Prot. sess. 1800. júl. 21. No 876.; nov. 4. No 1280.; 1801. ápr. 10. No 469.; máj. 8. No 626. 132 Prot. sess. 1802. jan. 15. No 57. Jún. 4. No 874. 133 Prot. sess. 1802. szept. 2. No 1215.; szept. 7. No 1234.; szept. 13. No 1273.; nov. 5. No 1463.; nov. 16. No 1511. 134 Prot. sess. 1802. dec. 17. No 1642.; 1804. okt. 15. No 1213. 135 Prot. sess. 1805. jan. 11. No 34.;márc. 10. No 349. 136 Prot. sess. 1805. febr. 19. No 255.; márc. 8. No 326.
