Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
1805-ben a megyei kisgyűlés hívta fel a város figyelmét, hogy „a szilárd és folyékony mértékekre és súlyokra nagyobb gondot fordítson". A tanács a figyelmeztetést a kapitányhoz továbbította. Talán ez eredményezte, hogy ebben az évben a város nagy mértékeket szerzett be, valamint a helybeli kádárokkal pontos iccét és tizenhatodot készíttetett. Eder József vaskereskedő a következő évben nyújtotta be a mértékekről és súlyokról szóló 137 Ft-os számláját. 118 Fejér megye 1808-ban rendelte el, hogy a következő év január l-jétől egységes mértékeket kell használni. A város ezért megsürgette a budai mesternél a mértékek prototípusait. 119 Ebben az évben a tanács — korábbi határozatát megismételve — intette a kádárokat, hogy pontos mértékű és nagyságú hordókat készítsenek, „a rossz mértékkel ugyanis a kocsmárosok visszaélnek". A tanács felhívta a szomszédos Veszprém megyét is, hogy az ottani kádárok se csináljanak hamis mértékű és nagyságú hordókat. 1816-ban ennek ellenére több panasz érkezett, hogy „a szőlőbirtokosok hordói nem felelnek meg annak az akószámnak, amit az akózóvas mutat; ez a vevőket felette károsítja". A tanács a kapitányi hivatalt utasította, hogy „szerezzen érvényt az 1807:22. tc.-nek". 120 1815-ben a város a helytartótanácshoz fordult: küldjön olyan mintamérőt, amelyhez a helybeli famérőket hozzá lehetne szabni, a városban levő kisebb szabású mérő helyett. 121 1817- ben bejelentés érkezett a tanácshoz, hogy a város egyik mérőlánca nem jó. A tanács az egyik helyi ácsmester kétöles láncával mérve össze, megállapította, hogy a városi mérőlánc a törvényes bécsi ölnél valamivel hosszabb. A tanács a polgármesterre bízta, hogy „szerezze meg ezen lánc törvényes mekkoraságát". Az ügyet végül is a kapitány és egy tanácsos úgy oldotta meg, hogy a láncot egy lakatossal megrövidíttették, „kopottsága miatt ugyanis valamennyire meghosszabbodott". A láncot ezek után a kapitányi hivatalban őrzött hiteles öllel összehasonlítva, megegyezőnek találták. 122 1818- ban a szószóló jelentette, hogy a dézsmagabona mérése körül viták voltak. „Eddig az volt ui. a szokás, hogy a mérőt megtetézték, a csapófát a közepébe ütötték, a csapófát a fele tetézésen keresztül vitték. A város azonban így kárt szenved." A tanácsi határozat szerint „a bemérést ezután úgy kell csinálni, hogy a mérőt egészen le kell csapni. Sem a lapát alja, sem a söprés alá való nem lehet a számadóé". A gazdasági ülés „beszáradás" címén 100 mérő után 5 mérőt javasolt a számadó javára. A tanácsülés azonban csak két mérőt fogadott el. 123 118 Prot. sess. 1805. jún. 28. No 873.; júl. 6.No 913.; szept. 9. No 1223.; 1806. szept. 5. No 1369. 1,9 Prot. sess. 1808. dec. 5. No 1648. 120 Prot. sess. 1808. aug. 12. No 1098.; 1816. jan. 26. No 163. 121 Prot. sess. 1815. dec. 5. No 1815. 122 Prot. sess. 1817. nov. 14. No 1680. 123 Prot. sess. 1818. jan. 29. No 254.
