Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
állapította meg, hogy a tilalom ellenére űzték a játékokat. Ezért most már 12 Ft büntetés terhe mellett újból megtiltották. 81 1800-ban egy budai zsidóasszony kért engedélyt, hogy „a vásárok alkalmával szerencsejátékot folytasson". A tanács a felsőbb hatóságra hivatkozva nem adott helyt a kérésnek. Ennek ellenére tovább folyt a szerencsejáték a városban: 1804-ben újabb panaszról olvashatunk. A tanács a kapitányt bízta meg, hogy a játszók nevét írja össze és jelentse. 82 1805-ben a helybeli ezred őrnagya kérésére a város megtiltotta, hogy az egyik bormérésben az ún. Passedix-játékot űzzék. Ebben az évben „szigorúan és utoljára" — és újból — megtiltottak minden hazárdjátékot. 1807-ben a megyei kisgyűlés ugyanezt tette. 83 Közlekedés Viszonylag későn, az 1780-as években jelenik meg a közlekedés, mint kapitányi ügykör. Egyetlen kivétel Ruszt város, ahol a tanács már 1719-ben megtiltotta, hogy a kocsisok az istentisztelet előtt kihajtsanak, a városban vagy azon kívül pattintgassanak. 84 Fehérvár 1783-ban mondta ki határozatilag, hogy „24 Ft büntetés terhe mellett tilos a kocsisoknak a Belvárosban kocsijukkal rohanni; lassan kell hajtaniok". 85 1789-ben kihirdették, hogy „a városba a hetipiac alkalmával érkezők vagy a kincstári gabonát szállítók, valamint helybeli polgárok és idegen adófizető tartóztassa magát a gyors hajtástól, mert különben büntetést fizet". 86 Életvitel, magatartás Az 1790-es évektől kezdve a kapitányi hivatal figyelemmel kísérte a polgárok és lakosok életvitelét és közreműködött az erről szóló erkölcsi bizonyítványok elkészítésében. 1794-ben pl. Fiátska József bormérője, aki el akarta hagyni a várost, kapott bizonyítványt a városban eltöltött éveiről. De hasonló bizonyítványt sokan kaptak; mindazok, akik lakhelyüket változtatták. 87 1808-ban Flits Pál kereskedő kért itteni életviteléről, tartózkodásáról bizonyítványt. A következő évben két, Lajoskomárom possessióra áttelepülni akaró lakos kérte ugyanezt. 1814-ben Rauch Antal özvegye a városban töltött 32 esztendőről kapott bizonyságlevelet. 88 81 Prot. sess. 1796. febr. 22. No 30L; 1798. márc. 16. No 375. 82 Prot. sess. 1800. ápr. 19. No 511.; 1804. ápr. 30. No 578. 83 Prot. sess. 1805. márc. 18. No 401.; aug. 5. No 1065.; 1807. nov. 9. No 1309. 84 Corp. stat. V/2. 422. Ruszt 1719. 85 Prot. sess. 1783. jan. 3. 86 Prot. sess. 1789. jan. 28. No 84.; Kecskemét 1800-ban rendeltééi ugyanezt. (Corp. stat. IV/2. 841.) 87 Prot. sess. 1794. ápr. 15. No 545.; Lásd még pl.: 1797. szept. 9. No 1109. 88 Prot. sess. 1808. szept. 2. No 1178.; 1809. febr. 24. No 234.; 1814. jún. 8. No 884.
