Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
1795-ben a tanács megállapította, hogy nagymértékben elszaporodtak a koldusok, akiket az 1760-as évektől működő szegényház sem tudott már befogadni. Ezért a városi seborvos megvizsgálta őket és akit alkalmasnak talált, azt munkára kötelezték. Ebből a célból össze is írták a koldusokat. Ugyanakkor észrevételezték, hogy a szombati piacnapon idegen, nem helybeli koldusok jöttek a városba „és a lakókat molesztálták". Ezért a kapitányi hivatal kiadta a helybeli koldusoknak az utasítást: ezután ne szombaton, hanem kedden gyűjtsenek alamizsnát. 35 1805 júliusában a szószóló és több választópolgár megjelent a tanács előtt és segítséget kért „a városban végtelenül elszaporodott koldusok és a házról házra alamizsnát gyűjtő kézmüveslegények ellen". A város a korábbi gyakorlatot követte: az orvos megvizsgálta a koldusokat és az egészségeseket munkára kötelezte. A legények koldulását a kapitány a városi katonákkal akadályoztatta meg. Különösen ügyeltek arra, hogy az elbocsátott katonákkal ne növekedjék a csavargó koldusok száma. 56 1822 áprilisában a kapitány a koldusokat vásárkor a városházára gyűjtötte össze, „mivel fekélyeik által undorodást, bénaságuk által akadályt képeztek". Ez viszont a városnak pénzébe (1 Ft 12 kr-jába) került. 57 1829-ben annyi panasz érkezett a tanácshoz a munkaképes emberek koldulásáról is, hogy a kapitányi hivatal közreműködésével bizottságot küldtek ki a kérdés megvizsgálására. A bizottság első dolga volt, hogy a koldusokat bádogjegyekkel látta el. 58 1831-ben a tanács újabb, a polgármesterből, a kapitányból, két tanácsosból, a szószólóból és négy választópolgárból (köztük Ybl Miklós) álló deputációt küldött ki, hogy a házanként járó koldusokról rendelést tegyen. Javaslatukat a püspöknek, a káptalani uraknak és a városi plébánosoknak is elküldték. Ennek eredményeképpen született meg hat évvel később a koldusokról szóló városi határozat. Eszerint — Farkas Ferenc kanonok javaslatára — a tanács egy közintézet felállítását határozta el, amely az alamizsnát is kiosztaná az összeírt és nyilvántartott helybeli koldusoknak. A lakosokat arra biztatták, hogy bizonyos állandó alamizsnát ajánljanak fel; aki ezt nem tenné, annak a házában minden pénteken — külön jellel ellátott — persellyel gyűjtenének. A koldulás viszont tilos lenne a városban. 59 A „házankénti koldulás legcélszerűbb megszüntetésére kiküldött bizottság" 1844-ben még mindig működött, sőt 1845-ben újabb részletes tervezetet készített a koldulás felszámolásáról. A bizottságnak, a városi aljegyző személyében, saját jegyzője is volt. 60 55 Prot. sess. 1795. júl. 31. No 897.; aug. 28. No 1024.; okt. 16. No 1204. 56 Prot. sess. 1805. júl. 19. No 979.; 1813. máj. 21. No 546. 57 Prot. sess. 1822. ápr. 26. No 635. 58 Prot. sess. 1829. okt. 30. No 1635. 59 Prot. sess. 1831. okt. 15. No 1722.; okt. 28. No 1816.; 1837. ápr. 17. No 811. 60 Prot. sess. 1844. dec. 9. No 4793.; 1845. febr. 21. No 481.; dec. 27. No 4505.
