Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

• Körözés, hirdetmények A helytartótanács rendelete a proskribált gonosztevők listájának az onzág összes megyéinek és királyi városainak való megküldéséről 1727 júliusában érkezett. Ettől kezdve gyakran jött eltűnt vagy bűncselekménnyel gyanúsított, esetleg megszökött személyek leírása a tanácshoz. 1732-ben pl. Zágráb megye írt: az általa proskribált gyilkost, Damjanics Istvánt kereste. Ugyanebben az évben a helytartótanács két, börtönből megszökött csaló személyleírását közölte. 1740-ben egy belgrádi rác gyilkos leírását kapta meg a tanács. Háború idején ezt még tetézte a szökött katonák személyleírása. A város azt a gyakorlatot követte, hogy a körözéseket azzal hirdette ki a lakosság előtt, hogy „aki tud valamit, azonnal jelentse a bírónak".

61 Más lett a gyakorlat áz 1780-as évektől kezdve. Ekkor a kapitány a fertálymestereknek és éjjeliőröknek adta ki a körözéseket a személyleírásokkal együtt. így keresték pl. 1781-ben a szegedi börtönből megszökött Conti Antóniát.

62 A tanács 1782-ben hozott határozata a körözések és személyleírások intézését a kapitány feladatává tette, akinek első kötelessége volt azokat publikálni. Az 1782. júliusi helytartótanácsi rendelet minden lakosnak kötelességévé tette a „kóborló gonosztevők kiirtásában" való közreműködést. Ha valakire a kihirdetett személyleírás alapján ráismertek, azonnal jelenteni kellett, de a hatóság megérkeztéig is fegyverrel kellett üldözni.

63 Ettől kezdve egyre gyakrabban olvashatjuk a jegyzőkönyvben a kapitány jelentését: a körözött személyt kereste, a személyleírás alapján vizsgálatot folytatott, de nem találta meg.

64 Körözést a város nemcsak kapott, hanem adott is. 1704-ben pl. a helybeli patikus kocsisa szökött el, gazdája bizonyos tárgyait magával vive. A patikus által közölt személyleírást a kapitányi hivatal leírta és — körözésre — a helytartótanácshoz terjesztette fel.

65 Körözés nemcsak a helytartótanácstól, hanem más várostól is jöhetett. 1805-ben pl. Buda írt át: a beszedett adóval megszökött éjjeliőrt kurrentálta.

66 1826-ban két helybeli lakos kérte testvére országos kerestetését, aki már 25 évvel azelőtt elment a városból. A város azzal adta tovább az ügyet a helytartótanácshoz, hogy „egy évet véve időhatárul, országosan kerestesse a nevezetteket".

67 A tanács nemcsak személyleírásokat, hanem egyéb, kihirdetni való közleményeket is kapott. így pl. 1747-ben a Bécsben ellopott tárgyak jegyzékét; 1825-ben a 01 Actapol.etjur. 1727. júl. 11. No 138.; 1732. máj. 2. No 35.; 1732. szept. 10. No 55.; 1740. ápr. 2. No 41.; Prot. sess. 1735. nov. 29. 62 Prot. sess. 1781. ápr. 27.; Corr. buch 1781. aug. 23. 03 Prot. sess. 1782. febr. 25.; 1799. szept. 13. No 1074.; Acta pol. et jur. 1782. júl. 29. No 228. 64 Prot. sess. 1791. júl. 8. No 775.; 1829. márc. 27. No 495. 65 Prot. sess. 1794. febr. 14. No 252. 60 Prot. sess. 1805. jan. 15. No 57. 67 Prot. sess. 1826. ápr. 14. No 556—557.