Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

1790-ben az Új utca lakói egy, a kapun kívül levő ház lerombolását kérték a tanácstól, „mert az a latrok menhelye lett". A tanács 15 napi határidőt adott a lerombolásra.

48 1794-ben a helytartótanács rendeletére a magisztrátus 32 botot helyezett kilátásba azok ellen a hospesek és zsellérek ellen, akik a bíró vagy a konzul tudta nélkül idegeneket befogadtak. A szomszédoknak és azok szomszédjainak figyelniük és jelenteniök kellett, ha a másik ezt tette. A jelentésekről a fertálymesterek hetente számoltak be a tanácsnak.

49 1809-től kezdve a város egy külön írnokot alkalmazott, hogy eleget tegyen a felsőbb hatóság utasításának és nyilvántartást vezessen az idegenekről. Erre „kényszerítették" a fogadósokat és a háztulajdonosokat is. Idegent még vásárkor is csak a kapitányi hivatal engedélyével lehetett befogadni.

50 Az 1830-as évektől kezdve a kapitányi hivatal — ha az illetőnek megfelelő bizonyítványai, „oklevelei" voltak, hosszabb idejű tartózkodási engedélyeket is kiadott.

51 Koldusok Városaink többségében nem nagyon tűrték a koldusokat; „munkára kell őket kényszeríteni; ha betegek, a kórházba kell őket vinni" — mondta Kassa város tanácsa 1563-ban. Itt, valamint Besztercebányán és Sopronban koldusbíró (Bettelrichter) volt, aki a koldusokra, vándorlókra és csavargókra ügyelt, vagy — mint Sopronban — gondoskodott az utcák tisztaságáról. Körmöcbánya 1710-ben a városi koldusokat ólomból készült jelvénnyel látta el, hogy „különbséget lehessen tenni köztük és a szegények között". A jelvénynélkülieket azután kiutasították a városból. Esztergomban viszont a városi koldusok nem mehettek a város területén kívül koldulni. Pozsony város tanácsa a XVIII. század végén minden utcai koldulást megtiltott.

52 Székesfehérvár tanácsa viszonylag későn, 1763-ban foglalkozott először a koldusokkal; 12 Ft büntetés terhe mellett tiltotta meg, hogy a koldusoknak szállást adjanak.

53 1787-ben a megye helytelenítette, hogy a magisztrátus a vásárokban eltűrte a koldusokat, „akik több bosszúságot, mint könyörületet keltettek az emberekben". A tanács erre kiadta a kapuőröknek, hogy ne engedjék be a koldusokat a városba.

54 48 Prot. sess. 1790. júl. 27. No 732. 49 Prot. sess. 1794. júl. 21. No914. 50 Prot. sess. 1809. aug. 10. No 991.; 1819. febr. 13. No 198. 51 Prot. sess. 1830. jún. 14. No 981. 52 Corp. stat. II/2. 96, 172. Kassa 1563, 1625.; IV/2. 141. Besztercebánya 1568.; 621. Körmöcbánya 1710.; 664. Esztergom 1724.; V/2. 321. Sopron 1691.; HKA Camerale Ungarn. 557. Fasc. 26. 1798. febr. No 209. Pozsony; A koldusügyről áttekintést nyújt: Csizmadia 1977. 53 Prot. sess. 1763. máj. 20. 54 Prot. sess. 1787. nov. 16. No 1126.