Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

tartózkodott benne. Az 1739. évi határozat szerint „a városi jurisdictio alatt nem tűrnek meg cigányokat".

40 1743-ban a tanács kitiltás terhe mellett mondta ki, hogy „senki gyanús vendéget ne fogadjon be". Ezt csak megerősítette a helytartótanács 1746. januári, hasonló értelmű leirata. Novemberben a tilalom megszegéséért a város már 12 Ft büntetést szedett.

41 1758-ban a helytartótanács arról rendelkezett, hogy „a munkakerülőket és csavargókat katonának kell adni". 1760-ban a városban sok „feslett életű személy van, akik miatt Isten a várost bünteti", ezért azok a gazdák, akiknél ilyeneket találtak, 6 Ft büntetést fizettek. A feslett személyeket pedig kicsapták a városból. 1761-ben a felsőbb hatóság újból az idegen, gyanús személyekre hívta fel a figyelmet.

42 1764-ben sok lopás híre érkezett a szomszéd városokból. Ezért a tanács becitálta a bakterokat és a fertálymestereket és meghagyta nekik: házról házra járva hirdessék ki, hogy senki idegent ne fogadjanak be.

43 1766 januárjában érkezett meg a helytartótanács leirata, amely a Fehérvárra települt németek külföldi kapcsolatait teljesen elvágta. E szerint „senki, a tanács jurisdictiója alatt lévő, ne levelezzen külföldi udvarok, tartományok alattvalóival".

44 Ugyanezen év márciusában a fertálymesterek és a városi szolgák — a kapitány vezetésével — „razziát" tartottak a külvárosi házakban, és az ott talált rossz embereket (egyiknél gyújtogatáshoz való szerszámok voltak) a városházára hajtották. Júniusban megtiltották a sorompón kívüli házak tulajdonosainak, hogy bárkinek szállást adjanak.

45 1774 júliusában a tanács elrendelte, hogy a fogadósok naponta jelentsék a náluk megszállt vendégek nevét. Ezt azonban a fogadósok nem sokáig tartották meg. 1785-ben a csavargókat és gyanús személyeket a kapitány és négy senator vizsgálta felül.

46 1787-től, a megye utasítására, minden fogadósnak azonnal jelentenie kellett (a tanácsnak pedig a megyénél) a megszállt idegenek névsorát. A tanács azt felelte, hogy „eddig is ezt a gyakorlatot követte, tehát semmi sem változik". 1788-ban a tanács „általános vezérfonalként" szögezte le, hogy „a vándorló cigányokat nem kell török-Oláhországba toloncolni, hanem biztos őrizet alatt tartani". Ha a városban összeírás volt, az idegenekre még nagyobb figyelmet fordítottak.

47 40 Prot. sess. 1735. máj. 10.; aug. 26.; Corr. buch. 1739. jún. 19. 41 Prot. sess. 1743. márc. 8.; 1746. jan. 18. nov. 17. 42 Actapol. etjur. 1758. dec. 29. No 170.; 1761. júl. 9. No 87.; Prot. sess. 1760. jún. 3.; 1763. máj. 20. 43 Prot. sess. 1764. szept. 25. 44 Prot. sess. 1766. jan. 27. 45 Prot. sess. 1766. márc. 17.; jún. 25. 46 Prot. sess. 1774. júl. 11.; 1785. febr. 19. 47 Prot. sess. 1787. nov. 5. No 1109.; 1788. jún. 20. No 970.; 1789. jan. 28. No 83.