Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

tanulni. 1836-ban Ybl Miklós junior „mint kitanult architectus" három évi vándorlási engedélyt kapott a császári királyi tartományokba. 1838-ban idősb Ybl Miklós Ferenc fia kapott hasonló engedélyt. 1839-ben Ybl Miklós kereskedő fia, az ifjú Ybl Miklós építész számára kért ajánló levelet, a következő évben pedig engedélyt külföldi utazásához.

35 A vándorkönyvek láttamozása a kapitányi hivatalnak meglehetősen sok munkát adott. 1848 júliusában jelentette a tanácsnak, hogy „a vándorkönyvek bélyegzésére használt pecsétek elkoptak és különben is latin feliratúak". A tanács két új pecsétnyomót rendelt meg.

36 Idegenek, csavargók A városi önkormányzat fontos ügyköre volt az idegenek ellenőrzése, nyilván-, esetleg távoltartása. Kolozsvár 1595-ben már városi könyvet vezetett az idegenekről. Hasonló volt az eljárás Marosvásárhelyt is, ahol 1604-től kellett az idegeneket a város könyvébe beírni. Kőszeg 1696. évi statútuma a gazdát tette felelőssé „a háznál lézengő vagy rossz életű, suspectus személyekért". Figyelmet fordított Besztercebánya is a városba jövő idegenekre, különösen ha azok árukat is hoztak magukkal. Legtöbb helyen tilos volt idegeneket a tanács tudta nélkül befogadni. Különösen állt ez a kóbor cigányokra.

37 Fehérvár tanácsa 1710-ben figyelt fel először „a házakban tartózkodó csőcselékre". Ezért házról házrajárva összeírták, majd kiutasították az idegeneket. Az őket bujtató gazdákat 3 Ft-ra büntették. 1728-ban statútum mondta ki, hogy „nem tűrnek cigányokat a városban".

38 1732-ben a helytartótanácstól több rendelet is érkezett a csavargókról és veszélyes emberekről, akiket a városnak figyelemmel kellett kísérnie, illetve születési helyükre juttatni őket. Külön felhívták a figyelmet a szökött jobbágyokra és szolgákra, akiket össze kellett szedni. Az idegenek iránt a katonai parancsnok is érdeklődött: a vendégfogadósoktól és kocsmárosoktól (pl. 1732 decemberében) naponta írásban követelte a náluk éjjelező idegenek névsorát.

39 1735-ben a tanács határozatot hozott, hogy „a nyugtalan időkre való tekintettel senki se adjon szállást idegennek. Ezeket városi vendégfogadóba kell küldeni". Ugyanebben az évben egy lakos házikóját a tanács „felszámoltatta", mert csavargó 35 Prot. sess. 1824. okt. 22. No 1589.; 1827. nov. 2. No 1778.; 1836. febr. 8. No 268.; 1838. jún. 1. No 1156.; 1839. okt. 28. No 2064.; 1840. nov. 30. No 2473. 36 Prot. sess. 1848. júl. 14. No 2638. 37 Corp. stat. I. 29. Marosvásárhely 1604.; 241. Kolozsvár 1595.; IV/2. 595, 669. Besztercebánya 1700, 1725.; 836, 839. Kecskemét 1800.; V/2. 338. Kőszeg 1696. 38 Prot. sess. 1710. máj. 26.; 1728. aug. 17. 39 Acta pol. et jur. 1732. ápr. 16. No 27.; máj. 23. No 38.; Prot. sess. 1732. ápr. 22.; dec. 19.