Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

A passus nélkül a városba jött legények ügyét a kapitányi hivatal az illetékes céhvei együtt vizsgálta meg. 1800-ban pl. egy pesti kőműveslegény jött így a városba, akit egy mester be is fogadott. A tanács ezért megrótta a mestert és megkereste Pest város tanácsát is.

29 Megkeresést a fehérvári tanács is kapott: 1812-ben Pápa kiváltságolt mezőváros kérte egy csizmadialegény hazatérését az atyai házhoz. A levelet a csizmadiacéh azzal kapta meg, hogy „a kérést teljesíteniök kell".

30 1812-ben a helytartótanács úgy rendelkezett, hogy a vándorló-passusokat nem a kapitányi hivataltól, hanem közvetlenül a magyar kamarától vagy a helytartótanácstól kell kérni. Ez azonban csak rövid ideig volt érvényben, mert hamarosan újból a tanács adta a legényeknek az útileveleket.

31 A tanács nemcsak — rendszerint három évre szóló — passusokat adott nekik, hanem bizonyítványt a városban töltött szolgálatukról. így kapott pl. egy vasárus legény igazolást az Eder Józsefnél töltött kilenc hónapos szolgálatáról.

32 A fehérvári legények messze vidékre is eljutottak. 1820-ban Hübner János választó polgár kért fia (Miksa) számára Németországba szóló útilevelet. Ezt azzal adták át az apának, hogy „a fia a nevét a maga kezével írja be". Az elveszett vagy elhagyott passus helyett a város másikat adott. 1821-ben egy fehérvári vasárus legény az útilevelét Bécsben hagyta. A város egy másikat küldött neki Grazba, ahol akkor éppen szolgálatban állott.

33 1829-től „a szokásból végleg kimúlt ún. Kundschaft-levelek helyett a vándorkönyvet vezették be". Az ezekbe való beírásokat és egyéb körülményeket a helytartótanács szabályozta. A vándorlásra a kapitányi hivataltól lehetett engedélyt kérni, amely azokról a tanácsülésnek jelentett. Ezt a jegyzőkönyvben feljegyezték. így kapott pl. 1831-ben három évre engedélyt Hümer János kőműves pallér fia, János számára a császári királyi tartományokba. A fiú sokáig vándorolhatott, mert Hümer özvegye 1840-ben újabb három évi meghosszabbítást kért és kapott a számára. A következő évben Say István bíró fia, Ferenc tímárlegény, indult három évi vándorútra „a birodalmakba". De így kért külföldi tartózkodási engedélyt Tschida János gazdag kereskedő és választópolgár a fia számára (1836).

34 A legnevezetesebb passus-kérő kétségtelenül Ybl Miklós kereskedő volt, aki 1824—1840 között többször kért a fiai számára útilevelet a vándorláshoz. Először 1824-ben fia Károly Vilmos, a Politechnikai Intézet kereskedői osztályának tanulója számára három évre, a császári királyi tartományokbeli vándorlásra. 1827-ben a város tanúlevelével ment fia, Miklós a bécsi Politechnikai Intézetbe 29 Prot. sess. 1800. jan. 13. No 51. 30 Prot. sess. 1812. márc. 20. No 415. 31 Prot. sess. 1812. jún. 12. No 832. 32 Prot. sess. 1815. febr. 24. No 313. 33 Prot. sess. 1820. máj. 19. No 932.; 1821. máj. 11. No 765. 34 Prot. sess. 1829. jún. 15. No 943.; 1830. okt. 4. No 1626.; 1831. júl. 18. No 1362.; 1836. szept. 9. No 1813.; 1840. jan. 31. No 194.; 1841. ápr.26. No 1035.