Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

1846-ban Kirovits Sándor kért útilevelet unokahúga, Ivánovits Katalin részére, aki a festészet gyakorlására a török birodalomba utazott. Kirovits „jót állt, hogy az unokahúga visszatér".

22 Külön kell beszélnünk a kereskedők utazásaihoz szükséges útilevelek kiadásáról, mert erre a városi önkormányzat is különös gondot fordított. A város által kiállított kereskedői passus ugyanis vámmentességet jelentett és más előnyökkel is járt. Éppen ezért 24 Ft-tal büntették azt, aki a saját passusával idegenek kereskedését segítette elő, „mert ez csalás és a város kárára van".

23 1733-ban kelt az udvari haditanács rendelete, amely a katonai parancsnokok figyelmét felhívta a kereskedők utazásának támogatására, sőt szükség esetén katonai védelem biztosítására. A kereskedők passusát a tanács évente megújította, hogy ne lehessen vele visszaélni.

24 1799-ben Kosztovics András fehérvári születésű rác kereskedő jelentette, hogy passusát és 700 Ft értékű bankjegyét, valamint áruit, amelyekkel Oroszországba akart kereskedés céljából utazni, ellopták. A tanács — a passus pótlására — bizonyítványt adott ki neki arról, hogy kinek a fia; hogy nénje a városban házzal bír és utána adózik.

25 1836-ban Pilhoffer Ferenc városi polgár az öccse (József) részére kért és kapott további három évre tartózkodási engedélyt Grazban, ahol öccse kalmári főkönyvet vezetett. 1840-ben Gebhardt Ignác kereskedő hat hónapra Hamburgba és Párizsba utazott.

26 Iparoslegények vándorlása A vándorló legények ügyei 1787 után jelentek meg a városi ügykörök között. 1787-ben előfordult, hogy a vándorlás engedélyezése helyett a tanács inkább a helybeli gyakorló éveket javasolta. 1788-ban egy selyemárugyári legényt küldött a helytartótanács a városba. A magisztrátustól kért engedélyt, hogy nyolc napra Soroksárra utazzon a bátyjához.

27 1790-ben megállapították, hogy egy takácslegény már 11 éve volt távol a várostól; összeírásokban nem szerepelt. A tanács a passusát még egy évre azzal hosszabbította meg, hogy „utána nem vándorolhat". A legények passus-kérését a tanács minden megjegyzés nélkül teljesítette (pl. 1795). Gyakori volt, hogy a kérelmet nem a legény, hanem szülei, nagybátyja vagy az elhalt mester özvegye terjesztette be. Van példa arra is, hogy a polgármester a saját hatáskörében adott ki vándorló passust és ezt a tanács utólag hagyta jóvá (1796).

28 22 Prot. sess. 1846. jún. 12. No 2209. 23 Corp. stat. IV/2. 214. Trencsén 1591.; V/2. 345. Sopron 1697.; 579. Pécs 1780. 24 Prot. sess. 1733. aug. 18.; 1779. jún. 18. 25 Prot. sess. 1799. ápr. 19. No 499. 26 Prot. sess. 1836. szept. 9. Nol812.; 1840. júl. 27. No 1550. 27 Prot. sess. 1787. okt. 1. No 1005.; 1788. márc. 4. No 347. 28 Prot. sess. 1790. jan. 18. No 76.; 1795. jan. 26. No 153.; 1796. febr. 19. No 286.; márc. 11. No 400.