Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
Útilevél, passus A passus-kiállítás a török utáni legelső időktől témája volt a városigazgatásnak. Székesfehérvár 1694-ben statútumban mondta ki, hogy „csak akkor fogad el a tanács passust, ha hites jegyző vagy a helyettese állította ki". Ha valaki a várost el akarta hagyni, a bírótól kellett passust kérnie. 14 1739-ben a passust mindennap 8—11 óra, vasár- és ünnepnap 2—5 óra között lehetett kérni. Az előző évben kért és kapott pl. Pribék Ferenc passust Itáliába. 15 Az 1790-es évektől, ha valakit passus nélkül találtak, nem írták fel, hanem — kivizsgálásra — a városházára kísérték. Ennek ellenére sokan jöttek a városba passus nélkül. 1801-ben a fertálymesterek hirdették ki, hogy a passus nélkül kóborlókat senki se fogadja be a házába. 16 1807- ben „vette észre" a tanács, hogy a szomszédos megyékből passus nélkül jöttek a zsellérek a vásárra. A város megkereste a megyéket, hogy ne engedjék passus nélkül a zselléreketa vásárba, mert ez a legfelsőbb rendelkezés szerint tilos. 17 1808- ban Orsetti János helybeli kereskedő kért bizonyítványt eddigi életfolyásáról és passust az eltávozásához. Ő meg is kapta, nem úgy, mint 1815-ben Stefanovits Ferenc, aki arra hivatkozva kért utazólevelet, hogy „szülei itt élnek és ő is itt született". A tanács nem adott neki passust, „mert a szülők sok évvel ezelőtt innen elköltöztek, így helybeli ifjúnak nem lehet tekinteni". 18 1816-ban Bécs főváros kereste meg a fehérvári magisztrátust: Nóvák Anna bécsi születésű személyt szorítsa rá, hogy vagy négy héten belül térjen vissza Bécsbe, vagy kérjen engedélyt a további itt-tartózkodásra. A tanács az ügyet a kapitányi hivatalra bízta. 19 1818-ban hirdették ki a helytartótanács által megújított uralkodói parancsot: „azokat az utazókat, akik elégséges útilevél nélkül mennek Bécsbe, Őfelségéhez maguk, vagy a közösség ügyében, a sorompónál le fogják tartóztatni, a náluk levő iratokat az adózó nép ágensének adják át." Az útilevél akkor volt érvényes, ha az alispán vagy a polgármester írta alá. Uradalmi tisztek, helységek elöljáróinak az aláírását nem fogadták el. 20 1831-ben a tanács megállapította, hogy „a mostani időben a közönséget igen terheli, hogy gyakrabban kell útilevelet váltani és váltságot fizetni. Ezért szükséges, hogy ha valaki csak a város szomszédságába megy, ingyen kapja az útilevelet". A megnőtt munka miatt a kapitányi hivatal segítésére két tanácsost rendeltek ki. 21 • 14 Prot. sess. 1694. febr. 19.; Corp. stat.V/2. 324, 363. Székesfehérvár 1694, 1704. 15 Corr. buch 1738. aug. 11.; Prot. sess. 1739. júl. 3. 16 Prot. sess. 1795. aug. 28. No 1024.; 1801. ápr. 12. No 480. 17 Prot. sess. 1807. júl. 27. No 961. 18 Prot. sess. 1808. aug. 19. No 1135.; 1815. máj. 22. No 850. 19 Prot. sess. 1816. szept. 13. No 1527. 20 Prot. sess. 1818. nov. 20. No 1520. 21 Prot. sess. 1831. júl. 11. No 1329.
