Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
meghatározott idő után a kocsmában vagy az utcákon való tartózkodást; este a lámpás nélküli járást, kóborlást; legényeknek az esti harangszó után hajadon nőszemélyeknél való tartózkodást; az istentisztelet ideje alatti bormérést vagy muzsikálást stb. A szabályok csaknem az élet minden területére kiterjedtek, úgyhogy nagyon derék polgárnak vagy lakosnak kellett lennie annak, aki egy hosszú élet során valamelyiket át nem hágta. 1 Székesfehérvár magisztrátusa a XVIII. század elején kezdte meg a közrend szabályozását. 1703-ban elrendelte, hogy nyáron este 9, télen 8 óra után, amikor a Szent István templomban elharangoztak, mindenki zárja be a házát, pincéjét és térjen nyugovóra. A városi pandúrok és kerülők már fél órával előbb figyelmeztették a bormérésben az embereket, hogy térjenek haza. Akit ennek ellenére ott találtak, börtönbe csukták. Az 1770-es években az időpont némileg, egy órával kitolódott. De pl. nyáron este 10 óra után az éjjeli őrök az utcán találtakat kíméletlenül börtönbe vetették. Ennek ellenére 1778-ban a tanácsnak azt kellett megállapítania, hogy „sokan csavarognak éjjel az utcákon. Ezért az őrök semmire se legyenek tekintettel, mindenkit zárjanak be, majd később megbüntetik őket". 2 1788 februárjában hirdették ki a helytartótanács rendeletét, amely szerint az útrakelő uraságok és lovagok, ha pénzt vagy értéktárgyat visznek magukkal, nemtelen szolgájukat is oldalfegyverrel (de szablyatok nélkül) láthatják el. 3 Az 1790-es évektől ismét szigorúbban vették és büntették az éjjeli kóborlást, „mert az rosszra vezet". 1811-től ez magas, 24 Ft büntetést vont maga után. Ha a kóborló dohányzott is, a tűzvédelem miatt külön 6 Ft-tal büntették. 4 1814- ben újból közhírré tették az 1811. évi hirdetményt, mivel a „vendégfogadókban és csapházakban többrendbeli piszkosságok és dombérozások tapasztaltattak". 5 1815- ben érkezett meg a helytartótanács rendelete, amely az öltözködésbe is beleszólt. Eszerint „a kalaposok nem csinálhatnak nyolc hüvelyknél szélesebb peremű kalapot. Ilyeneket ui. a gonosztevők hordanak, hogy ne lehessen őket felismerni". A tanács beidézte a kalaposokat és felolvasta előttük a leiratot. 6 1816- ban a tanács határozatot hozott, hogy „a drágaság miatt a közrendészetre nagyobb figyelmet kell fordítani; ezért — mivel a kapitány a polgármesteri teendőket is ellátja — a tanácsnokok felváltva támogassák a munkáját". 7 1820-ban a tanács megtiltotta, hogy a gulyások és csikósok a bojtárjaiknak 1 Corp. stat. IV/2. 67. Körmöcbánya 1537.; 205. Trencsén 1586.; 653. Besztercebánya 1720.; 789. Szentgyörgy 1769.; 839, 841. Kecskemét 1800. V/2. 395. Kőszeg 1714. 2 Prot. sess. 1703. jún. 8.; 1775. nov. 17.; 1778. jún. 1. 3 Prot. sess. 1788. febr. 20. No 258. 4 Prot. sess. 1796. máj. 17. No 710.; 1801. júl. 13. No 929.; 1807. okt. 19. No 1221.; 1811. máj. 17. No 787. 5 Prot. sess. 1814. jún. 17, No 922. 6 Prot. sess. 1815. jún. 9. No 958. 7 Prot. sess. 1816. szept. 13. No 1531.
