Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

1848. évi nemzetőrség A választott polgárság áprilisban kérte: tekintsék semmisnek azt a korábbi kérését, hogy mérsékeljék azok díját, akik nem akartak a polgárőrségben szolgálni. „Most az új nemzeti őrseregről van szó (1848:22. tc.), ennek folytán az ügy tárgytalanná vált."

256 Áprilisban a városi csendbizottmány összeíratta a városi nemzetőröket, a lajstromokat a tanácsosok vizsgálták felül. Utána a jegyzéket 2500 példányban kinyomtatták. Határidőt adtak az önkéntes jelentkezésre. Szem előtt tartották a miniszterelnök április 21-i levelét: „csak ott kell életbe léptetni (ti. a nemzeti őrseregbe való összeírást), ahol biztonságos a nép felfegyverzése."

257 A városi nemzetőrök parancsnokává ifj. gróf Batthyány Istvánt, a város országgyűlési követét kérték fel, „aki különösen a nemzetőrség összeírása és alakítása körében lelkes buzgalommal és hazafiúi ernyedetlenséggel fáradozott". A nemzetőrök felfegyverzése után augusztus 29-én a városháza udvarán szemle volt, majd a következő nap reggel 6 órakor útnak indultak.

258 RENDÉSZET A rendészet a városi önkormányzat egyik alapvető ágazata. Magában foglalja a közrend fenntartását; a cseléd- és szolgaügyet; az útilevél, passus kiadását és ellenőrzését; az iparoslegények vándorlásának, a kereskedők utazásainak az engedélyezését; az idegenek, csavargók, koldusok ellenőrzését; a különböző körözéseket és hirdetéseket; a talált dolgok rendezését, a mértékek és pénzek felügyeletét; a tiltott játékok üldözését. A XVIII. század végétől jelenik meg új ügykörként a közlekedés rendezése; a polgárok és lakosok életvitelének figyelemmel kísérése; a főbenjáró ügyek nyomozása (összeesküvés, felségsértés, kémkedés stb.); az anyakönyvi és névváltoztatási ügyek, valamint a mezőrendészet. Fontosságának megfelelően külön fejezetként tárgyalom a tűzvédelmi ügykört. A közrend fenntartása Városaink már a XVI. században statútumokat alkottak a közrend védelmére és fenntartására. Körmöcbánya 1537-ben megtiltotta „a részegségre csábítást". Trencsén 1586-ban feljogosította a kapitányt, hogy a kocsmában és más helyeken verekedőket — akár a bíró tudta nélkül is — elfogja és börtönbe vesse. De tiltották a városok a kard, szablya, pallos, csákány és más fegyver viselését; este 256 Prot. sess. 1848. ápr. 21. No 1301. 257 Prot. sess. 1848. ápr. 21. No 1303—1304.; ápr. 29. No 1354. 258 Prot. sess. 1848. máj. 27. No 1839.; aug. 29. No 3080—3082.