Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
1808-ban a komáromi vár erődítésein dolgozó négy légió ellátására biztatták a fehérvári szatócsokat. A város 5-5 ácsot, asztalost és kőművest, 2-2 lakatost, kovácsot és kerékgyártót küldött a munkálatokhoz, költségeire pedig 500 Ft-ot „ajándékozott". A várost arról is értesítette a helytartótanács, hogy a komáromi erődítést védelmi állapotba helyezték. 190 Nem maradt ki a háborús készülődésből a lakosság sem; a szokásos munkát végezte: tépést készített. Erre az óbudai katonai bizottság 1797-ben, a helytartótanács pedig 1805-ben és 1809-ben hívta fel a lakosságot. A város ezt egyrészt a fertálymesterek, másrészt a plébánosok útján hirdette ki. 191 Tudjuk, hogy Fehérvár közelében, Seregélyesen ágyúöntöde működött. A várossal való kapcsolatának azonban nyomát sem találtuk. 192 Egyéb szolgáltatások Fehérvári specialitás volt a katonaság részére való ivó vízszállítás. A város 1726tól állandó alkalmazottakat tartott, akik lajtkocsikban hordták a vizet a katonák számára. Az első vízszállító (Wasserführer) Greiner Urbán, fizetésén felül adóelengedést és ruházatot kapott. 1772-ben lett vízhordó Taininger János; kétévenként egy hosszú szűrt és egy pár sarut kapott. 1786-ban mondott fel, utóda Ravazdy István addigi városi csősz lett. 1789-ben kötöttek szerződést István Jánossal; a kocsit és a hordókat a város adta. 193 1810-ben a katonai kórház parancsnoka amiatt tett panaszt, hogy az ivóvizet nem a Király-kútról, hanem az árkokból vitték nekik. A tanács „szigorú intézkedést hozott". A város viszont bepanaszolta a katonák „visszaélését", akik a vizet nemcsak ivásra és főzésre, hanem fürdésre és mosásra is használták. „így azután a kocsisok nem győzik hordani a vizet." 194 1816-ban a város Nott Ferenccel kötött szerződést. Nott vállalta, hogy a katonaság létszámától függetlenül, a kaszárnyákba, a törzstiszteknek és a városi kórházba vizet szállít. Ezért 1600 Ft-ot, négy szekér szénát és két szekér szalmát kapott. Kapott két-két lovat, lajtot, kocsit és a hozzávaló szereléseket; ezeket a szerződés lejárta (négy év) után vissza kellett adnia. A következő évben két lajtos is jelentkezett Nott helyére. 195 1818-ban fogadták fel Birghoffer Jánost, aki egészen 1832-ig látta el ezt a feladatot. 1818-ra a Király-kút csatornái annyira elromlottak, hogy javításukhoz 190 Prot. sess. 1808. máj. 20. No 606.; nov. 18. No 1546.; 1809. márc. 24. No 436.; aug. 24. No 1034.; 1813. aug. 16. No 911. 191 Prot. sess. 1797. ápr. 27. No 525.; 1805. okt. 25. No 1449.; 1809. ápr. 141. No 574. 192 Fallenbüchl 1979. 36. 193 Az 1780-as évekig bővebben lásd: Kállay 1973/A. 64.; Corr. buch 1782. okt. 25.; Prot. sess. 1786. dec. 22. No 503.; 1789. dec. 14. No 1720. 194 Prot. sess. 1810. febr. 9. No 188.; aug. 30. No 1322.; okt. 27. No 1617. 195 Prot. sess. 1816. nov. 7. No 1846.; 1817. nov. 27. No 1780.
