Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

azonban nem sok sikerrel járt. A pécsi pokróccsinálóktól szerezték be ezeket, párját 14 Ft 30 kr-ért. Tatáról 112 darabot vettek, fontonként 30 kr-ért.

184 1797-ben érkezett meg az óbudai katonai gazdasági bizottság átirata: a tanács buzdítsa a kézműveseket katonai ruházat készítésére. 1800-ban a helytartótanács írt a városoknak: „Hiány van tábori szerekben. Ezért a városi kézműveseket arra kell ösztönözni, hogy ilyenek gyártására szerződést kössenek." A tanács mindössze annyit tett, hogy behívta a kerékgyártókat és közölte velük a kérést. Ezt azután jelentették a helytartótanácsnak. 1805-ben újabb leirat jött, ezúttal a szabók ösztönzésére egyenruhagyártásra. 1809-ben a szabókat, csizmadiákat, vargákat, gombkötőket, szíjártókat, nyereggyártókat és más mesterembereket szólítottak fel „hadi" termelésre.

185 Legelőször a szabók álltak munkába. Már 1787-ben egyenruhát varrtak, amit a katonaság részéről érkezett panaszokból tudunk. A tanács három szabólegényt irányított át, az elrontott egyenruhák kijavítására. 1807-ben a fehérvári német szabók nem szállították le az óbudai katonai ruházati biztosságnak a szerződött mennyiséget, amiért a tanács felszólította őket: „vagy fizessék meg a ruházatot, vagy szállítsák le."

186 A másik szakmai csoport, amely katonai célokra termelt, a bőrös volt. 1806-ban a szíjártók 40 lovassági készletet (appartamentum) gyártottak a városban. A szíjártók erre hivatkozva kérték felmentésüket a polgárőrségi szolgálat alól. Ezt azonban csak arra az időre kapták meg, amíg a munkával határidőre el nem készültek. A fehérvári vargák sarukat készítettek, a tímárok bőröket ajánlottak fel katonai célokra.

187 A rostakészítők katonai dobokat, a nyeregkészítők fanyergeket készítettek. 1814-ben a városházára 15 font selyemfonalat vittek, amit a helybeli katonai parancsnokság kapott meg. De gyártottak — katonai célokra — nyírfaseprüt is a városban.

188 Nem maradtak ki a „hadiszolgáltatásból" a kereskedők sem. 1788-ban felszólították őket, hogy a hadsereg számára természetbenieket szállítsanak. Ezek azonban ehelyett inkább 1639 Ft-ot adtak össze. 1806-ban már szállítottak árukat a katonaságnak, mert a tüzérigazgatóság a tanácstól kérte egyes kereskedőktől, elmaradt szállítás miatt, a pénz behajtását. A helytartótanács 1809-ben megtiltotta, hogy ólmot ablakokra vagy lövedéknek használjanak fel.

189 184 Prot. sess. 1786. aug. 25. No 73.; 1787. jún. 22. No 641.; 1806. aug. 12. No 1272.; 1830. nov 22. No 1896. 185 Prot. sess. 1797. febr. 24. No 261.; 1800. nov. 21. No 1390.; 1805. szept. 16. No 1259.; 1809. jún. 7. No 800. 186 Prot. sess. 1787. júl. 16. No 732.; 1807. okt. 30. No 1254. 187 Prot. sess. 1806. ápr. 9. No 612.; 1809. jún. 12. No 845.; 1813. okt. 18. No 1246.; dec. 17. No 1539. 188 Prot. sess. 1805. dec. 27. No 1799.; 1809. okt. 7. No 1211.; 1814. jan. 17. No 92.; 1828. dec. 20. No 2140. 189 Prot. sess. 1788. febr. 20. No 249.; 1806. márc. 7. No 412.; 1809. máj. 5. No 670.