Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

7. Egészségügy

Patika A gyógyszertárat először 1701-ben említik a források, amikor Sélyi János patikust felmentették a porció alól, mert a várost gyógyszerekkel látta el. A következő évben egy polgárt arra kötelez a tanács, hogy a vásárolt gyógyszerek árát (4 Ft-ot) fizesse meg a patikusnak. 1706-ban — mivel a háborús időkben többen meghaltak a tanácsosok közül — gróf Nádasdy tábornok javaslatára, a tanács Malláth Ferenc polgári gyógyszerészt nevezte ki tanácsossá. 1714-ben Grimbtner János Józsefet kérésére felvették — egyelőre fizetés nélküli — patikusnak, azzal az ígérettel, hogy „jó magaviselet esetén fizetést is kap". Még abban az évben felszólították, hogy kérjen polgárjogot, ha mesterségét folytatni akarja.

55 1718-ban már Besenecker Sebestyén a patikus; ebben az évben kárpótlást kap a beszállásolás miatt. 1720-ban — miután házat vett — polgárjogot nyert. 1727-ben Puell, 1730—1736 között Méhely Menyhért gyógyszerészt említi a városi jegyzőkönyv. Ez utóbbi 1730-ban kapott polgárjogot, két évvel később pedig 300 Ft-ot kötelezvényre a kamarási pénztárból, a patika rendbehozatalára.

56 Erre már csak azért is szükség volt, mert a helytartótanács igen korán, 1728 januárjában elrendelte, hogy „a patikát ellenőrizni, vizsgálni kell". Az első vizsgálatokat, a helybeli seborvos és tanácsosok jelenlétében, a győri városi orvos végezte.

57 1736-ban jelent meg Mehler János gyógyszerész, aki ebben az évben 6% kamatra 200 Ft-ot kapott a kamarási pénztárból. A következő évben porcióhátralékát azzal engedte el a tanács, „hogy a gyógyszereket ne értékelje túl" (vagyis ne adja túl drágán). 1737-ben Mehler panaszára megtiltották, hogy a fűszerkereskedő gyógyszereket áruljon és elrendelték, hogy az orvosok, borbélyok, fürdősök mind nála szerezzék be a gyógyszereket. Kötelezték viszont, hogy ő vagy a segédje mindig készenlétben álljon. Ekkor két tanácsos ellenőrizte a patikát. 1739-ben — „tekintettel a járványos időkre" — elengedték Mehler porcióját és háziadóját, de „segítőkésznek kell lennie". Mehlernek városon kívüli kapcsolatai is voltak; Eylenschenk bécsi cs. kir. tábori gyógyszerész és a budai tábori gyógyszerész 500 Ft-ot követelt tőle a szállított gyógyszerekért.

58 1741-ben a tanács megállapította, hogy a katonai parancsnoknál „egy kóbor luteránus gyógyszerész tartózkodik, aki a városban is tevékenykedik, a borbélyok és fürdősök kárára. Mivel a parancsnok nem hajlandó elküldeni, 24 Ft büntetés terhe mellett tilos tőle pénzért vagy ingyen gyógyszert elfogadni".

59 " Prot. sess. 1701. febr. 22.; 1702. máj. 2.; 1706. nov. 21.; 1714. márc. 12.; 1714 júl. 27.; lásd még: Szabó 1975. 8—25. 56 Prot. sess. 1718. szept. 3.; 1720. jan. 19.; 1727. márc. 16.; 1730. júl. 14.; 1731. nov. 29.; 1732. jan. 15. 57 Prot. sess. 1728. jan. 2.; 1736. máj. 5. 58 Prot. sess. 1736. dec. 22.; 1737. febr. 5.; jún. 4.; 1739. márc. 10.; 1745. máj. 26.; Corr. buch 1738. máj. 30. 59 Prot. sess. 1741. febr. 11.