Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
7. Egészségügy
A kapitányi hivatal felhívására a városi orvos vizsgált meg minden hirtelen elhalt személyt és szervezte meg a boncolását. 1828-ban pl. egy, a Vadmezőn halva talált személyt vizsgált meg a főorvos és egy seborvos. 32 A városi orvos feladata volt a rabkórházak és a városi fogházak állapotának vizsgálata. 33 Az orvos vizsgálta meg a befalazott kutakat; a Sárvízből kiszálló káros gőzöket és romlott levegőt; jelentett a városban előforduló betegségekről vagy véleményt mondott városi tisztségviselők egészségi állapotáról (hogy szükséges-e helyettesítésük). 34 Új feladatként jelentkezett 1804-től kezdve a himlőoltás, amikor a helytartótanács hívta fel a figyelmet: „Ajánlani kell a népnek a már több éve bevált himlőoltást." A felhívás ellenére csak 1810-ből vannak adataink, hogy a népet minden lehetséges módon biztatják: gyerekeiket vigyék oltásra. Ezt a plébánosok is kihirdették. 35 A himlőoltással a tanácsülés rendszeresen foglalkozott, sőt 1815-től — a polgármester elnökletével — külön küldöttség is működött. 1822-ben, amikor „a himlő uralkodni kezdett a városban" és nem volt elég „jó méreg", a városi seborvos a pesti Universitasról hozott. 1823-ban egy gyerek beoltásáért az orvos 15 kr-t kapott. 1827-ben 411 gyereket oltottak be. 1832-től az iskolák elöljárói minden iskolás gyerek szülőjétől vagy gyámjától igazolást követeltek, hogy a gyerek átesett a „himlőzésen" vagy „foganatosán" beoltották. 36 A francia háborúk, katonák és hadifoglyok hatására elterjedt bujakór leküzdése az 1810-es évektől kezdve állandó gond. A helytartótanács 1817-ben elrendelte, hogy „a katonasággal kóborló, szolgálaton kívüli fehér személyeket, akik a katonaságot nyavalyával fertőzik, szolgálatkeresésre szólítsák fel; a vidékieket pedig a szülőföldjükre utasítsák. A veneresben levőket a város költségén kell meggyógyítani és jobb életre kötelezni". Tíz év múlva még mindig arra intették az orvosokat, hogy különösen ügyeljenek a buja betegségek kiirtására. Az ilyen személyek megvizsgálásánál mindig egy orvosnak is jelen kellett lennie. Dajkának senkit sem lehetett vizsgálat nélkül felfogadni. 1835-ben a rabok és a befogott személyek között sok bujanyavalyában szenvedőt találtak; kezelésükhöz a gyógyszert a város fizette ki. 1847-ben egy nőt a kapitányi hivatal letartóztatott, „és addig őrzi, amíg a buja sorvból kigyógyul. Ui. aki vele közösül, buja sorvat kap (ragad)". 37 32 Prot. sess. 1819. febr. 19. No 250.; 1828. nov. 4. No 1837. 33 Prot. sess. 1790. jan. 29. No 143.; 1835. dec. 4. No 2436. 34 Prot. sess. 1786. máj. 12. No 742.; 1790. jún. 25. No 643.; 1791. febr. 4. No 145.; 1804. aug. 31. No 1049.; 1839. jan. 7. No 68—69. 35 Prot. sess, 1804. jún. 18. No 766.; 1810. máj. 11. No 791. 36 Prot. sess. 1816. nov. 4. No 1795.; 1822. febr. 6. No217.; 1823. jún. 13. No 942.; 1827. júl. 10. No 1203—1204.; 1832. nov. 16. No 2191. 37 Prot. sess. 1817. jan. 27. No 166.; 1820. ápr. 4. No 616.; 1827. okt. 26. No 1685.; 1835. okt. 23. No 1999.; 1847. szept. 7. No 3665.
