Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

7. Egészségügy

1833-ban Say Ferenc főorvos jelentette, hogy „Pesten két vidéki orvos ásványos mágnesen csudás gyógyításokat visz végbe". Javaslatára a város ilyen mágnest vásárolt.

25 Az 1840-es években a város kórházi bonceszközöket, sebészszereket vásárolt. A főorvos jelentése szerint az orvosi műszereket 30 éve vették. A tanács őt bízta meg, hogy „a szükséges újabb és célirányosabb szerkezetű műszerek jegyzékét és árát mutassa be".

26 Már a fentebbi, 1796. évi szabályozásból kitűnt a városi orvos tevékenységi köre: a hozzáforduló beteget tanáccsal és recepttel látta el; vizitálta a polgári és katonai kórházat; évente ellenőrizte a gyógyszertárat; orvosi ügyekben szakvéleményt adott, vizsgálta a seborvosokat és a bábákat.

27 Fontos feladata volt a halottszemle elvégzése vagy megszervezése, illetve felügyelete. A városi orvosoknak nem nagyon tetszett ez a feladat, „mert inkább a betegeket kell vizsgálniok, nem a hullákat". A szemlét ezért rendszerint a seborvosokkal végeztették. A plébános néha vonakodott elfogadni az általuk kiállított halotti bizonyítványokat.

28 1806-ban Khor Ferenc városi orvos a súlyos betegségek megelőzésére javasolta, hogy a halottakat 12 órán belül temessék el, „hogy a belőlük kiszálló gőzök ne fertőzzenek". Az orvosok és seborvosok állítsanak ki a halottakról vizsgálati cédulát; a plébános ilyen nélkül ne temessen. A halottakat ne alkalmi kocsin, hanem városi kocsin vigyék a temetőbe. Az orvos megfigyelte, hogy az elhaltak fekvőhelyeit, minden tisztítás és szellőztetés nélkül tovább használták. Ezért megparancsolták a tisztítást és a szellőztetést (a füstölésre ecetet használtak). Amikor a kórházat szellőztették, a szomszédos házak kapuit és ablakait be kellett csukni.

29 A helytartótanács 1812-ben szabályozta a halottszemlét. Eszerint a halottkém jegyzőkönyvet állított ki; szemlét seborvos legények nem végezhettek. A vizsgálatért a szegényektől 30 kr-nál nem lehetett többet szedni. A járványban elhaltakat 48 órán belül kellett eltemetni. A fertálymesterek a kezelő orvostól írást kértek a halál neméről, de a halottkém enélkül is kiadta a jegyzőkönyvet. Enélkül plébános vagy pópa nem temethetett.

30 Az utasítást azonban nem mindig tartották be: 1815-ben pl. a városi orvos a miatt tett panaszt, hogy egy ezüstművest — a felsőbb rendelkezés szerint — 24 óra előtt eltemettek. 1826-ban a rác papot külön utasították: cédula nélkül ne temessen el senkit sem.

31 ** 25 Prot. sess. 1833. márc. 4. No 407. 26 Prot. sess. 1840. szept. 4. No 1883.; 1843. febr. 10. No 636.; 1847. nov. 15. No 4634. 27 Kállay 1972/B. 136. 28 Prot. sess. 1795. nov. 16. No 1349.; 1805. júl. 24. No 1000. 29 Prot. sess. 1806. jan. 14. No 82. 30 Prot. sess. 1812. szept. 12. No 1173. 31 Prot. sess. 1815. jún. 2: No 928.; 1826. júl. 3. No 1047.