Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

7. Egészségügy

Az orvosi munka széles körű szabályozása az 1780-as évekkel kezdődött. 1786ban a fertálymesterek hirdették ki, hogy „az orvosok kötelesek minden betegnek ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre állni. Családfők, rokonok, szomszédok kötelesek betegség esetén a beteg számára orvosi segítséget kérni". Ennek ellenére a városi orvos amiatt panaszkodott, hogy „a plebejusok, de a polgárok is vonakodnak orvosi, seborvosi segítséget kérni, ezért többen halnak meg. Pedig ez ingyenes lenne".

18 1808-ban már némileg módosult a helyzet: az orvosok javaslatára a tanács szabályozta és hirdette ki a páciensek által fizetendő taksákat.

19 1812-ben a „helytartótanács parancsolata szerint a városnak támogatnia kell a váci süketnéma intézetet. A drágaság miatt ui. meg kellene szüntetni, mert nem tudja fenntartani magát. A városi pénztár 50 Vft-ot adott az intézet támogatására.

20 A városi orvos véleménye kellett, ha egy szakmabeli el akarta nyerni a polgári aranyérmet, mint pl. Molnár József orvos. A véleményt a helytartótanácshoz terjesztették fel. A városi orvos különben az országos főorvossal levelezett. 1824ben érkezett a leirat Pfisterer András országos főorvos haláláról. Az interregnum alatt a városi orvos közvetlenül a helytartótanáccsal levelezett (működéséről évente küldött jelentést).

21 Az orvosok működéséről a városi tanács adott bizonyítványt. De városi bizonyítvány kellett ahhoz is, ha egy orvos-tanuló a szegénységét akarta igazolni. Ilyen igazolványt a tanács akkor adott ki, ha „a szülőknek ingatlanuk nem volt és szegénységük köztudomású". A magánorvosok és seborvosok bizonyítványait a városi (hatósági) orvos hitelesítette.

22 Az 1780-as évektől vannak adatok orvosi eszközök beszerzéséről. 1788-ban megyei leirat rendelte el, hogy „a közpénztárból kell fedezni a fizetett orvos, seb- és állatorvos eszközeinek a beszerzését", A tanács „a városban fizetett seborvos nincs" jelszóval tette az ügyet ad acta. A következő évi leirat már arról szól, hogy a város által alkalmazott seborvosok maguk lássák el magukat orvosi szerszámokkal, csak a drágábbakat vegye meg a város és nyugta ellenében adja át az orvosnak.

23 1829-ben a városnak több rendbeli orvosi eszközei voltak, amelyeket tisztogatni és a rosszak helyet újat venni kellett. Ebben az évben a kamarási hivatal 161 Ft-ot költött erre a célra. A következő évben a városban tartózkodó vándorköszörűs 100 Ft-ot kért a boncoló eszközök élesítéséért.

24 18 Prot. sess. 1786. aug. No 14.; 1796. szept. 26. No 1290. 19 Prot. sess. 1808. jan. 18. No 79. 20 Prot. sess. 1812. ápr. 8. No 522. 21 Prot. sess. 1811. dec. 27. No 1626.; 1824. szept. 20. No 1439.; 1826. okt. 27. No 1577. 22 Prot. sess. 1820. aug. 25. No 1444.; 1842. júl. 25. No 2123.; 1843. aug. 7. No 2557. 23 Prot. sess. 1788. okt. 13. No 1475.; 1789. nov. 6. No 1454. 24 Prot. sess. 1829. jan. 23. No 121.; 1830. jún. 7. No 923.