Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
7. Egészségügy
hárította el, hogy „a fizetésemelés nem a tanács hatásköre; de a második orvos szükségességét a tanács is látja és elismeri". 12 Khor fiát 1813-ban, apja kérésére, a városi számvevőségre gyakornoknak vették fel. Khor városi orvos utolsó ismert hivatalos ténykedése: 1826-ban bemutatta az előző két évi himlőoltásról szóló jelentést, amelyet a helytartótanácshoz terjesztettek fel. 13 1805-től működött a városban Say Ferenc orvos és tanult állatorvos, aki 1812ben — elsőként — kapta meg a tiszteletbeli orvosi címet (honorarius physicus civitatis). 1827-ben, Khor Ferenc Xavér halála után kérte és megkapta a városi orvosi állást. Vele a nagyhatalmú Say család (bátyja belső tanácsos volt) egyik újabb tagja jutott városi hivatalhoz. 14 Say nyitotta meg a tiszteletbeli (becsületbeli) orvosok sorát. Őt követte 1833-ban Kaiser József, 1837-ben Kövesy Ferenc, 1838-ban Hirtling Mihály orvostanár (aki 1832-ben kapott működési engedélyt a városban), 1840-ben Schaller János. A cím, amelyért rendszerint maguk az orvosok folyamodtak, nem sinecurát jelentett, hiszen a tanács a becsületbeli orvosokat beosztotta, hogy melyik városrészben rendeljenek a szegények számára. 15 A városban természetesen nemcsak a városi, hanem más orvosok is praktizáltak. Ilyen volt pl. Stipsics Antal tanácsos fia, Ferdinánd, aki 1775-ben nyert polgárjogot és a Budai külvárosban; „a híd közelében" vett házat. „Clinicai gyakorlatot" folytatott a városban az 1790-es években Setth János orvos. 1821-ben Nóvák József orvos felajánlotta, hogy ingyen operálja a szegények szemét. A polgármester egy szobát bocsátott a rendelkezésére a kórházban. 1830-ban érkezett a helytartótanács leirata, amely szerint a világtalanokat Pápára kell utasítani, hol „az ország szemorvosa gyógyítja őket". A felhívás eredményeként egy városi lakos vitte el a vak fiát Pápára. 16 Nem nézték viszont jó szemmel, ha a városban a megyei orvos is praktizált. 1753ban pl. a városi doktor kezdeményezésére a tanács a főispánnál tiltakozott az ellen, hogy „a megyei seborvos a városban lakjon és gyógyítson". A vitát 1788-ban — rövid időre — úgy oldották meg, hogy előbb a városi orvost a megyének rendelték alá, majd a két hivatalt egyesítették. Előírták egyúttal, hogy csak olyan orvost lehet alkalmazni, aki „állatorvosi előadásokat is hallgatott és abból jó jegyet szerzett". A városi orvos évente küldött jelentést az ingyen kezelt szegényekről. A megyei orvos városi ténykedéséről a későbbi időből is van adatunk: 1807-ben Nóvák József megyei orvos bizonyítványt kapott a várostól, „hogy a város érdekében fáradozott, az adózókat ellenszolgáltatás nélkül szolgálta". 17 12 Prot. sess. 1790. máre. 12. No 311.; 1804. okt. 18. No 1220. 13 Prot. sess. 1813. márc. 15. No 277.; 1826. febr. 24. No 252. 14 Prot. sess. 1805. jún. 4. No 778.; 1812. No 916.; 1827. aug. 6. No 1362.; 1845. máj. 26. No 840. 15 Prot. sess. 1832. júl. 31. No 1517.; 1833. máj. 31. No 1046.; 1837. ápr. 14. No 788.; 1838. márc. 24. No 603.; 1843. márc. 27. No 1972. 16 Prot. sess. 1775. febr. 3.; 1794. júl. 4. No 878.; 1821. júl. 25. No 1208.; 1830. ápr. 26. No 657. 17 Corr. buch. 1753. dec. 20.; Prot. sess. 1787. aug. 3. No 792.; 1788. júl. 11. No 1089.; júl. 14. No 1105.; 1807. márc. 13. No 345.
