Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

házába, „mert ez egyedül a közhatalom hatásköre". Ezzel egyidőben Kheim Márkus, a meghalt Frank fogadós segédje, igazolta, hogy már 10 éve ő látja el a fogadóban a zsidókat étellel-itallal és ő fizette ipa, Frank helyett a bérleti díjat is. Rosty ennek ellenére vonakodott neki adni a bérletet, hanem Vaivrer Gáspárt akarta behozni a városba. A tanács ezt azzal tiltotta meg, hogy az 1790-ben még nem lakott a városban, így az 1790: 38. tc. szerint nem városi illetőségű.

268 1847-ben már két zsidó vendéglő működött a városban. Ekkor kérte Kotyelik Mihály, hogy Ferenchez címzett vendégfogadóját zsidónak adhassa bérbe. A város válasza: „A vendéglőhöz bormérés járul, ez pedig polgári jog, amivel a zsidók nincsenek felruházva. A két zsidó vendéglő ellátja a helybelieket és a keresztül utazókat."

269 1801-ben még mindig a kiváltságlevélre hivatkozva tagadták meg Zophir Gottlieb Izrael letelepedését. 1807-ben a tanács maga elé citálta és nyolc napon belüli távozásra szólította fel azt a zsidót, akit a tilalom ellenére özvegy Rauch Ádámné a Nagy téren levő házába befogadott. „A zsidóknak fenntartott fogadóba átmehet" — mondta a városi főügyész.

270 1810-ben a vármegyei közgyűlésen olyan határozat született, hogy a városba települni akaró zsidók kérését a helytartótanácshoz kell felterjeszteni. A város ez ellen tiltakozott, és megbízta bécsi udvari ágensét, hogy a kiváltságlevélre hivatkozva járjon el (erre a célra 50 Ft-ot utaltak ki neki).

271 A város állított ki szabadságlevelet azoknak a zsidóknak, akiket a püspök megkeresztelt. 1814-ben — hasonlóan a protestánsokról készült jelentésekhez — a tanács katonaállítási célból azt jelentette, hogy a városban csak egy zsidó van.

272 1819-ben a lovasberényi kereskedők kérték, hogy raktárakat (rakhelyeket) létesíthessenek, áruk és termények tartására. A tanács az engedélyt megadta ugyan, de hangoztatta, hogy ez az 1790:38. tc. szerinti letelepedést nem jelenti. A kapitányi hivatal — amely a rakhelyeket kijelölte — erre is ügyelt. Nem adott viszont a tanács 1826-ban két nikolsburgi zsidónak (évi 200 Ft-ot kínáltak érte) kiváltságot a szőlőhelyi borkő vásárlására, „mivel a birtokosoknak szabadságában áll a borkövet annak eladni, akinek akarják".

273 Ugyancsak nem engedélyezték, hogy a lovasberényi zsidóság a városban kivilágítást, illuminatiót készíthessen, földesuruk, gróf Cziráky Antal főispáni beiktatásakor. „Nem szokás — írta a tanács —, hogy a vidékiek külön illuminatiót tartsanak. A városi polgárok, buzgóságuk jeléül, amúgyis kivilágítják a várost."

274 268 Prot. sess. 1807. jan. 19. No 84.; jan. 26. No 136.; febr. 6. No 179.; márc. 21. No 391.; jún. 5. No 765. 269 Prot. sess. 1847. jún. 26. No 2724.; 1833-ban Stern Márkus volt a fogadós (1833. nov. 28. No »274.). 270 Prot. sess. 1801. febr. 20. No 225.; 1807. máj. 8. No 674. 271 Prot. sess. 1810. nov. 30. No 1764. 272 Prot. sess. 1801. febr. 3. No 161.; 1814. okt. 3. No 1448. 273 Prot. sess. 1819. máj. 14. No 756.; 1826. jún. 19. No 958, 1004. 274 Prot. sess. 1827. márc. 16. No 465.