Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

Az 1828. évi, zsidókról szóló helytartótanácsi rendeletet a tanács teljes szöveggel bemásoltatta a jegyzőkönybe. Ez a betelepülést valamennyire megkönnyítette. 1836-ban Adler Izrael, Baumgartner Izrael, Brachfeld Sámuel, Blum Márton és Simon, Herzog Móric, Buksbaum Majér, Steiner Farkas lovasberényi zsidók és fiaik kértek lakhatási engedélyt. A tanács mérlegelte, hogy „felsőbb engedéllyel eddig is volt lerakatuk a városban, de semmiféle terhet sem viseltek utána. Most legalább adóznának is. Az itteni lankadt kereskedés virágzását tőlük lehet remélni". A magisztrátus, többségi szavazattal, megadta nekik a lakhatási engedélyt.

275 A tanács 1837-ben hozott határozatot a zsidók letelepedéséről. Eszerint olyanokat engednek be a városba, aki erkölcsi bizonyítványt hoz, 6000 Ft saját vagyona van, a városi pénztárba 400 Ft váltságot fizet, évente viseli a zselléri és a kereskedői adót. Ezért lakhat bárhol a városban, bérelhet minden jószágot és királyi haszonvételt, mindennel kereskedhet (de csak nagyban). Nem szerezhet ingatlan javakat (sem zálogba nem vehet), nem űzhet polgári vagy céhbeli jogokkal összekötött mesterséget vagy apró kereskedést. A határozat feletti szavazáskor vita támadt. Say István bíró szerint az ügyben a választott község is illetékes, mert a kiváltságot érintő ügyről van szó. A tanács végül is úgy döntött, hogy a saját joga a kérdés szabályozása.

276 A határozat után kapott engedélyt Schulhof Ádám pesti nagykereskedő, ami ellen a városbíró azonnal óvást emelt. A főügyész pedig az 1836-ban beengedett, fentebb említett zsidóknak bírói tiltó és tilalmazó levelet küldött, amiért a tanács a főügyész hivatalától való felfüggesztését mérlegelte. Linzer Vilmos főügyész azonban tovább ment: 1837 novemberében ellentmondó levelet nyújtott be a tanácsnál a határozat ellen, amit többségi szavazattal elutasítottak.

277 A korszak végén, 1847-ben telepedhetett meg és kapott árulási engedélyt a városban Aspicz Ignác csőszi szivargyártó izraelita. 1848-ban Krausz Farkas bárándi izraelita kap letelepedést és engedélyt az épületfával való kereskedésre. 1848 februárjában tagadta meg a tanács Baumgartner Lázár, kitanult szabómestertől az iparűzési jogot, mert nem a városhoz, hanem a helytartótanácshoz adta be a kérelmét, „vagyis mellőzte a helyhatósági intézkedést".

278 A zsidó hitközség az 1830-as évektől kezdve figyelhető meg. 1833-ban a vármegyei zsidóság a városban akart gyülekezetet tartani, amit a tanács megtiltott. A gyűlést végül is Szüts Lajos alispán közbenjárására azzal az indokkal engedték meg, hogy „a türelmi váltságról, mint királyi adóról lesz szó. Hogy erre nézve ne legyen gátlás, nem ellenzik, de minden óvást fenntartanak".

279 • 275 1828. sz. III. 31. helytartótanácsi r.; Prot. sess. 1836. ápr. 29. No 908. 276 Prot. sess. 1837. okt. 9. No 1959—1960. 277 Prot. sess. 1837. nov. 3. No 2109.; nov. 6. No 2257.; nov. 24. No 2257. 278 1 847. szept. 17. No 3947.; 1848. jan. 14. No 188.; febr. 18. No 573. 279 Prot. sess. 1833. nov. 28. No 2274.; Károly 1898. II. 336—337.