Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
1752-ben a város határozatot hozott, hogy a városkapukon a jövőben egy zsidót sem engednek át (kivéve ha ezred-, vagy más fontos ügyben járnak). A határozat a helytartótanácsnak is szemet szúrt, mert a következő évben a városnak magyarázatot kellett adnia róla. A város természetesen a kiváltságlevelére hivatkozott. 1755ben 12 Ft büntetés terhe mellett még azt is megtiltotta, hogy bárki zsidónak éjjeli szállást adjon. 263 Az első zsidó, aki 2 Ft helypénz ellenében 1765-ben vásári sátrát felállíthatta, Salamon Márkus palotai kereskedő. Különben más városokhoz hasonlóan Fehérvár is tiltotta a vásáron kívüli árulást. Ennek az lett a következménye, hogy a zsidók a város körüli, uradalmi fennhatóság alatt álló mezővárosokban (pl. Lovasberényben) telepedtek le és onnan jártak be a vásárokra. 1776-ban két lovasberényi zsidó, Izsák Ádám és Márkus évi 3 Ft 50 d helypénz ellenében árulhatott az évi öt vásárban. A pénzt akkor is meg kellett fizetniök, ha valamelyikre nem jöttek el. 264 A fehérvári polgárok még az 1780-as években is ellenálltak. 1788-ban felelősségre vonták a tanácsot, hogy milyen pénzből épültek a vásárálláson a zsidók számára a deszkasátrak. A céhek és a polgárok pénzt adtak össze, „a bejönni akaró zsidók kizárására". 265 Ebben az évben (1788-ban) a város — a fenti tiltakozás ellenére — megengedte, hogy Frank Lázár Fülöp veszprémi zsidó fogadót nyisson a Budai-külvárosban. Ezért a városnak évi 60 Ft-ot fizetett. Nem adhatott szállást kétes, rossz hírű embereknek. Ha ilyenek felbukkantak — a fogadósjog elvesztése mellett — jelentenie kellett a városnak. Ha a nála megszállt személy meghalt, neki kellett a városon kívül, zsidó temetőben eltemetnie. A fogadóst, mint adózót (2 Ft hadiadót fizetett) felvették az összeírásba is. 266 1790-ben az egész választott község kérte, hogy a fogadóst (aki a Rosty majort is bérelte) utasítsák ki a városból. A tanács engedett: 1791. május 1-jéig adott neki haladékot a távozásra. Ezt azonban Frank nem vette túl komolyan, hanem további haladékot kért. 1798-ban még mindig szerepel az általa fizetett 60 Ft-os bérleti díj a bevételek között. Sőt Frank leszármazottai a XIX. században is feltűnnek. 267 1807-ben Frank Fülöp özvegye Rosty Ferenc ellen tett panaszt, mivel az házába idegen zsidókat fogadott, sőt másik fogadót engedett nyitni. Rosty erre azzal válaszolt, hogy az özvegy bérlete lejárt, azért akar másik fogadóst felvenni. Ezt azonban a tanács nem engedte meg, mivel a „zsidóknak a városba való behozatala nem magánszemélyek dolga". Rosty válasza: „A törvények szerint a vendégfogadó nem személyhez kötött, hanem az ő joga, hogy kit fogad be a házába fogadósként." A város továbbra is megtiltotta neki, hogy bármilyen idegen fogadóst befogadjon a • 263 Prot. sess. 1752. okt. 17.; 1753. márc. 3.; 1755. máj. 30. 264 Prot. sess. 1765. aug. 26.; 1776. márc. 15.; Corp. stat. V/2. 314. Szombathely 1687. 265 Prot. sess. 1788. máj. 26. No 833.; OL E 210. Mise. No 2. Civitatensia. No 47. Székesfehérvár 1788. nov. 6. 266 Prot. sess. 1788. dec. 12. 1785.; dec. 22. No 1823.; 1789. szept. 4. No 1169. 267 Prot. sess. 1790. ápr. 16. No 408—409.; 1798. febr. 24. No 251.
