Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

Mindössze annyi kedvezményt kapott, hogy Szent György-napig nem helyeztek senkit se be hozzá.

238 1809-ben a budai görögkeleti püspök hívta meg a város küldöttségét az új parochus beiktatására. A delegáció egy tanácsosból állt. Ugyancsak egy fő, a városi kapitány vett részt a parochus alesperesi beiktatásán (1811). 1821-ben mutatta be Malessevits Manó a tanácsnak káplánját, Popovits Dániel miséző papot, aki a görögkeleti iskolában is tanított. A káplán ezért a városi kamarástól fizetést kapott. A Malessevits tekintélyes ember volt: ő vállalt kezességet Ergovits György urbárium gondviselő alkalmazásakor.

239 A görögkeleti lelkészek névsorát Károly János közli. Ezt azzal lehet kiegészíteni, hogy 1844-ben Turiák Dömötör helyettes administratora Joannovits Gábor volt. 1845-ből ismerjük Haidzsán Péter lelkész nevét, aki jelen volt, amikor az város a „rögtönítélő hatalmat" kihirdette.

240 A rác templom már az 1720. évi alaprajzon szerepel. Tudjuk, hogy 1733-ban újjá akarták építeni, de a jezsuita plébános megtiltotta. A rácok országos kiváltságaira hivatkozva püspökük kérte a várostól az engedélyt, amire — a gazdag kereskedőkre való tekintettel — a tanácsnokok egyik része hajlott is. Ezt azonban meg nem várva a görögkeleti parochus gróf Eszterházy Ferenc főispánhoz fordult, aki a városbírót „felfüggesztette" (erre különben nem volt joga). A dolog vége az lett, hogy a haditanács döntése alapján a templomot a régi terjedelemben, de szilárd anyagból újjáépítették.

241 Efölött azonban a város nem tért napirendre. 1756-ban, amikor 76 görög lakos — adakozásból összegyűlt 1300 Ft-ból — tornyot akart építeni, a város a plébános kérésére ezt megakadályozta. A görögök erre a helytartótanácshoz fordultak, amely megkérdezte a város: milyen alapon akadályozza a toronyépítést? A tanács válasza: „A Rác-külvárosban lakó görögök nagyrészt a Rákóczi-forradalomhoz húztak."

242 Beleszólt a város a görögök temetési szokásaiba is: megtiltotta az ebből az alkalomból szokásos vendégeskedést. A temető a Sárréten volt, ahol 1788-ban a város utat csinált.

243 Pénztára a görögkeleti templomnak is volt, amely — hasonlóan a fentebb ismertetett egyházi pénztárakhoz — hitelügyleteket folytatott. 1815-ben pl. a tartozások könyvébe 1600 Ft értékű kötelezvényt vezettek be a pénztár javára. 1832-ben a „görög náció szegények-kasszájából" 800, a görög anyaszentegyház kasszájából 485 Ft-ot tábláztak be. A pénztárból közös kiadásokat is fedeztek. 238 Prot. sess. 1724. máj. 8.; 1745. nov. 22.; 1800. szept. l.No 1006.; 1806.okt. 13. No 1544.; 1834.jan. 31. No 203. 239 Prot. sess. 1809. ápr. 17. No 586.; 1811. okt. 25. No 377.; 1821. febr. 7. No 214.; 1826. febr. 3. No 146. 240 Prot. sess. 1844. szept. 27.; 1845. okt. 17. No 3479—80.; Károly 1898.; 330. 241 Fitz 1966. 38.; Németh László 1979. 76. 242 Prot. sess. 1756. aug. 7, 27.; Corr. buch. 1756. szept. 3—4.; Fitz 1966. 134. 243 Kállay 1977/A. 254.