Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

1844-ben a pénztár fizette a fehérvári görögök hozzájárulását a karlovicai metropolita választási költségeihez.

244 A pénztár kezelői számadási kötelezettséggel tartoztak a városnak. A felügyeletet általában a tanács részéről kinevezett biztos látta el. A város által ellenőrzött számadások — az észrevételekkel és információkkal együtt — ezután a főespereshez kerültek, „megbírálás" céljából. 1844-ben a budai görögkeleti szentszék utasította a fehérvári egyházközösséget: a számadásokat ne a tanácshoz, hanem közvetlenül hozzá küldje be. A tanács, tudomást szerezvén erről, tiltakozott ellene.

245 A tanács — rendszerint kinevezés útján — biztosokat állított a görögkeleti egyház felügyeletére is. 1792-ben Khorherr Domokos, „az illír nemzet biztosa" hirdette ki a kalendáriumról fentebb említett körlevelet. Ugyancsak ő hirdette ki, hogy tartózkodjanak a felfüggesztett pópáktól. A biztos ellenőrizte az alapítványokat, a hagyatékokat és a hagyományokat, ő terjesztette fel — 1800-tól kezdődően — félévenként az ezekre vonatkozó táblázatokat. Volt a biztosnak adószedői feladata is: 1806-ban Khorherr Domokos szedte be — felsőbb rendeletre — a 29 görögkeleti ház utáni 6 Ft 93 d-t. A pénzt a városi perceptor a kamara pénztárába fizettette be.

246 181 l-ben Hell György városi kapitány, 1828-ban Say György bíró a commissarius. 1843-ban a követté választott Say helyébe Haáder Pál főbírót tették, „mivel ez mindig az elnökséggel van összekötve". Ő sem maradt sokáig: utódja még abban az évben Nitzky János főbíró lett.

247 PROTESTÁNSOK A városi kiváltságlevél csak a római katolikusok letelepedését engedte meg, ennek ellenére már egészen korán megjelennek a protestánsok is a városban. 1702ben egy református lelkész kísérelte meg a szolgálatot. Elfogták és két hónapig börtönben tartották. 1704-ben is bujkált egy pap a városban. Miután felfedezték, a tanács kiutasította.

248 Hogy voltak a városban reformátusok, azt kétségtelenül bizonyítja, hogy 1741ben két személy, a katolikus hitre áttérésért 1-3 Ft alamizsnát kapott a várostól, „boldogulására".

249 Az 1780-as évektől azt a rendelkezést, hogy 100 főn felül a protestánsok tarthattak prédikátort, a tanács úgy értelmezte, hogy ebbe nem számította bele a 244 Prot. jud. 1815. márc. 10. No 196—197.; Intab. buch. 1832. jan. 30.; Prot. sess. 1844. júl. 5. No 2607. 245 Prot. sess. 1843. máj. 8. No 1543.; 1844. aug. 2. No 2898.; nov. 8. No 4177. 246 Prot. sess. 1800. ápr. 25. No 521.; 1806. dec. 4. No 1800.; Kállay 1977/A. 254. 247 Prot. sess. 1811. okt. 25. No 1377.; 1828. máj. 23. No 963. 1843. máj. 8. No 1543.; jún. 6. No 2037. 248 Csizmadia 1937. 46.; Németh László 1979. 76. 249 Prot. sess. 1741. júl. 11.; dec. 6. 23* 355